a földimogyoró, Arachis hypogaea L., egy őshonos Dél-amerikai hüvelyes. A makrofosszil és a keményítőszemcsék adatai azt mutatják, hogy a földimogyoró 8500 évvel ezelőtt költözött be az Észak-Perui Zaña-völgybe, feltehetően az Andok-hegység keleti oldaláról, bár az ott található héjak nem rendelkeznek hasonló tulajdonságokkal a modern hazai földimogyoróhoz. Az amerikai és európai terjeszkedésnek az Újvilágba való felfedezésekor ezt a megművelt fajt széles körben ismerték és termesztették ezen félteke trópusi és szubtrópusi területein. A korai spanyol és portugál felfedezők a földimogyorót a nyugat-indiai-szigetek több részén, Mexikóban, Brazília északkeleti és keleti partvidékén, a Rio de la Plata-medence meleg földjén (Argentína, Paraguay, Bolívia, Brazília szélsőséges délnyugati része) és Peruban találták meg. Ezekből a régiókból terjesztették a földimogyorót Európába, Afrika, Ázsia és a csendes-óceáni szigetek partjaira. A földimogyoró végül a jelenlegi délkeleti Egyesült Államok gyarmati tengerpartjára utazott, de bevezetésének idejét és helyét nem dokumentálták.