három fő rekesz van, amelyek az endoszómákkal összekötő útvonalakkal rendelkeznek. A speciális sejtekben, például a melanocitákban és a polarizált sejtekben több útvonal létezik. Például az epiteliális sejtekben a transzcitózisnak nevezett speciális folyamat lehetővé teszi bizonyos anyagok bejutását a sejt egyik oldalára, majd kilép az ellenkező oldalról. Továbbá, bizonyos körülmények között, késő endosomes/MVBs biztosíték a plazma membrán helyett a lysosomes, felszabadító a lumenal hólyagok, most hívott exosomes, a sejten kívüli közegben.
nincs egyetértés ezen útvonalak pontos jellegével kapcsolatban, és az adott rakomány által adott helyzetben megtett szekvenciális útvonal általában vita tárgyát képezi.
Golgi to / from endosomesEdit
a vezikulák mindkét irányban áthaladnak a Golgi és az endoszómák között. A GGAs és az AP-1 clathrin-bevonatú vezikulum-adapterek a Golgi-nál vezikulákat hoznak létre, amelyek molekulákat hordoznak az endoszómákba. Ellenkező irányba a retromer vezikulumokat generál a korai endoszómákban, amelyek molekulákat hordoznak vissza a Golgiba. Egyes tanulmányok a késő endoszómáktól a Golgiig terjedő retrográd forgalmi útvonalat írják le, amelyet a Rab9 és a TIP47 közvetít, de más tanulmányok vitatják ezeket az eredményeket. Az ezeket az útvonalakat követő molekulák közé tartoznak a mannóz-6-foszfát receptorok, amelyek lizoszomális hidrolázokat hordoznak az endocitikus úton. A hidrolázok az endoszómák savas környezetében szabadulnak fel, a receptort pedig a Retromer és a Rab9 juttatja a Golgiba.
plazmamembrán a korai endoszómákhoz (újrahasznosítás révén endoszómák)Szerkesztés
a molekulákat a plazmamembránból az endocita vezikulumok korai endoszómáiba szállítják. A molekulák a receptor által közvetített endocitózison keresztül internalizálhatók a clathrin-bevonatú vezikulákban. Ezen az úton a plazmamembránon más típusú hólyagok is kialakulnak, beleértve a caveolint is. A vezikulumok a molekulákat közvetlenül a plazmamembránba is szállítják, de sok molekulát vezikulákban szállítanak, amelyek először az endoszómákat újrahasznosítják. Az újrahasznosítási utat követő molekulák a korai endoszómák tubulusaiban koncentrálódnak. Az ezen útvonalakat követő molekulák közé tartoznak az LDL, az epidermális növekedési faktor (EGF) receptorai, valamint a vas transzportfehérje-transzferrin. Ezeknek a receptoroknak a plazmamembránból történő internalizálása receptor által mediált endocitózissal történik. Az LDL az alacsonyabb pH-érték miatt endoszómákban szabadul fel,a receptor pedig a sejtfelszínre kerül. A koleszterint elsősorban a vérben (LDL) hordozzák, az LDL receptor által történő szállítás pedig a fő mechanizmus, amellyel a koleszterint a sejtek felveszik. EGFRs aktiválódnak, ha EGF kötődik. Az aktivált receptorok serkentik a saját internalizációjukat és lebomlásukat a lizoszómákban. Az EGF továbbra is kötődik az EGF receptorhoz (EGFR), miután endocitózisba került az endoszómákba. Az aktivált EGFR-ek stimulálják a saját ubiquitinációjukat, ami lumenális hólyagokra irányítja őket (lásd alább), így nem kerülnek újrahasznosításra a plazmamembránba. Ez eltávolítja a jelzés része a fehérje a cytosol, így megakadályozza, hogy a folyamatos stimuláció növekedés – sejtek nem ösztönözte a EGF EGFRs nem EGAA köti őket, ezért hasznosítsa újra, ha elérik endosomes. A transzferrin továbbra is társul a receptor, de a savas endosome, vas megjelent a transzferrin, majd a vas-ingyenes transzferrin (még mindig kötődik a transzferrin receptor) visszatér a korai endosome, hogy a sejt felszíni, mind közvetlenül, mind keresztül újrahasznosítás endosomes.
késői endoszómák a lizoszómákhozszerkesztés
a késő endoszómáktól a lizoszómákig történő szállítás lényegében egyirányú, mivel a késői endoszómát “elfogyasztják” a lizoszómával való összeolvadás folyamatában. Ezért az endoszómák lumenében lévő oldható molekulák hajlamosak lizoszómákba kerülni, kivéve, ha valamilyen módon kinyerik őket. A transzmembrán fehérjék a peremmembránba vagy a lizoszómák lumenébe szállíthatók. A lizoszóm lumenre szánt transzmembrán fehérjéket a vezikulumokba sorolják, amelyek a peremmembránból endoszómákká alakulnak, egy olyan folyamat, amely a korai endoszómákban kezdődik. Amikor az endoszóma késő endoszómává/MVB-be érlelődik, és egy lizoszómával összeolvad,a lumenben lévő hólyagok a lizoszóm lumenbe kerülnek. A fehérjéket erre az útra az ubiquitin hozzáadásával jelölik. A szállításhoz szükséges endoszomális válogató komplexek (ESCRTs) felismerik ezt az ubiquitint, és a fehérjét a formáló lumenális hólyagokba sorolják. Az ezen útvonalakat követő molekulák közé tartozik az LDL és a mannóz-6-foszfát receptorok által szállított lizoszomális hidrolázok. Ezek az oldható molekulák endoszómákban maradnak,ezért lizoszómákba kerülnek. Az EGF-hez kötött transzmembrán EGFRs-eket is ubiquitin címkével látják el, ezért az ESCRTs lumenális hólyagokká sorolja őket.