lényegében a meditáció a figyelem és a tudatosságképzés. Széles körben használják, mint egy spirituális gyakorlat a buddhizmus, hinduizmus, Szikhizmus, dzsainizmus, jóga, sőt megtalálható a világi kontextusban, mint a modern értelmezések éberség. Egyesek úgy vélik, hogy a zsidó, keresztény és muszlim ima a meditáció egyik formája, mivel az elme szavak vagy fogalmak halmazára összpontosít.
a meditáció gyakorlásának sokféle kontextusa miatt hatalmas számú különböző meditációs gyakorlat létezik. Általánosságban elmondható, hogy a meditáció egy fókuszpont létrehozását jelenti annak érdekében, hogy megszabaduljon a zavaró tényezőktől, miközben stabil testtartásban megtalálja a nyugalmat. A gyakorlatnak azonban vannak olyan formái, amelyek mozgással járnak, mint például a gyalogos meditáció.
a meditáció népszerű fókuszpontjai a következők:
- hang: mantra, kifejezés vagy más hang megismétlése.
- vizualizáció: egy tárgy ábrázolása csukott szemmel, például lótuszvirággal vagy a test energiapontjaival (csakrák).
- nézés: nyitott szemmel nézve egy tényleges tárgyat. A gyertyák, virágok vagy képek a megtekintéshez használt közös tárgyak.
- légzés: a lélegzet megfigyelése, milyen érzés – az érzések -, amikor a testből ki-be utazik.
- filozófiai vagy spirituális fogalom: például szerető-kedvesség, elfogadás vagy Ön-transzcendencia.
a meditáció lehetővé teszi a gyakorlók számára, hogy megfigyeljék az elme mintáit, és észrevegyék a megszakító gondolatokat, ami idővel hosszabb résekhez vezet közöttük. A rendszeres gyakorlat lehetővé teszi a mély koncentráció természetes és gyakoribb előfordulását.
az elme ilyen módon történő képzése drámaian javítja a mentális erőt és a fókuszt. Emellett számos kutatás megerősítette, hogy a meditáció során élettani és pszichológiai változások történnek a szervezetben. Herbert Benson tanulmányai például azt találták, hogy a meditáció ellensúlyozza a stresszválaszt, viszont javítja a krónikus stresszhez kapcsolódó egészségügyi feltételeket.
a jógában a Patanjali nyolcszögletű útjának szanszkrit kifejezései elválasztják a meditáció állapotát (dhyana) az ilyen állapothoz vezető koncentráció gyakorlatától (dharana).
ahhoz évek gyakorlata, elszántságot, fegyelem, hogy elérje az igazi meditatív állapot ismert, mint a dhyana, amelyben már nem lehet érzékelni a törvény a meditáció, vagy külön énképe belőle.
általában a jóga stúdiókban “meditációként” tanítják, valójában a Dharana gyakorlata; technikák az elme összpontosítására és koncentrálására a dhyana előkészítésében. Fókuszban a lélegzet, a testi érzések, a mantrák, a csakrák vagy a drishti a Dharana minden formája, amelyben az elmét kiképzik egy adott tárgyra vagy tárgyra.