P: az egészségügyi Világnap témája (“beszéljünk a depresszióról”) arról szól, hogyan kell segítséget kérni. Hogyan tudjuk ellensúlyozni azt a megbélyegzést, amely általában arra készteti az embereket, hogy ne kérjenek segítséget?
A: a megbélyegzés nagy probléma, a megoldás nem egyszerű. Egy nemrégiben készült tanulmány kevés bizonyítékot szolgáltatott a megbélyegzés kezelésére használható stratégiákról. Például a depresszió mint biológiai agyi rendellenesség fogalmának előmozdítása valójában negatív attitűdökhöz vezetett, mivel azt sugallja, hogy a betegség az egyén biológiájának megváltoztathatatlan aspektusa. Azt gondolom, hogy a művek nyilvánosságra hozatala-vagyis az emberek nyilvánosan beszélnek a depresszió tapasztalatairól. Ebben az értelemben az egészség Világnapjának üzenete csodálatos. Ezenkívül, bár nehéz lehet megváltoztatni az emberek hozzáállását, olyan törvényeket hozhatunk, amelyek csökkentik a megkülönböztetést, például azáltal, hogy megszüntetjük az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés akadályait a mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek számára. Értékesebb és megvalósíthatóbb lehet A diszkrimináció kezelése, mint a megbélyegzés. Sokan negatív hozzáállást tanúsíthatnak a mentális zavarokkal küzdő emberekkel szemben, de a legfontosabb az, hogy nem tagadják meg az oktatáshoz vagy a foglalkoztatáshoz való hozzáférést.
P: Hogyan lehet ösztönözni a mentális betegségben szenvedő embereket arra, hogy segítséget kérjenek?
A: nemrég jelent meg a Lancet Psychiatry-ben egy olyan program leírása, amelyet India egy vidéki területén hajtottak végre, ahol egy 18 hónapos időszak alatt a depresszióban szenvedők száma hatszorosára nőtt. Mit teszünk szívességet “bottom-up” megközelítés, amelynek révén a közösség tagjai magukat, ismeretterjesztő tevékenységet végeztek használja a nyelvet, hogy mindenki képes megérteni, depresszió volt elkerülni, mint egy pszichiátriai probléma, kérdések, mint az eladósodás, valamint a családon belüli erőszak vitatták, önálló terápia ösztönzik, mint egy első osztályú beavatkozás, illetve a megfelelő kulturális támogatja például a jelenetek a Bollywoodi filmek igénybe. A depressziót csak orvosbiológiai problémának nevezték, amikor súlyos volt, és klinikai beavatkozást igényelt. A tudatosságnövelő beavatkozásokat közösségi alapú ügynökök és nem szaktanácsadók végezték, míg a depresszió és az alkohollal kapcsolatos rendellenességek elleni bizonyítékokon alapuló beavatkozásokat megfizethetőbbé tették mind a közösségi környezetben, mind az alapellátási környezetben.
P: hogyan működik olyan közösségekben, amelyek nem rendelkeznek mentális egészségügyi szakemberekkel?
R: Mi felkészítse az embereket a szükséges egyéni terápia készségek bízza a közösségben az emberek, hogy vigyázzon a többiek, mindkét esetben a megfelelő képzés támogatása. Mint említettem, még csak most elkészült egy tanulmány ezt a módszert, s azt találták, hogy hat-tíz rövid 30-40 perces kezelések során a betegek súlyos depresszió, általában végezni a beteg otthoni vagy az elsődleges ellátást, hatékony támogatása, elengedés and recovery. A tanulmány egyik legfontosabb eredménye az, hogy lebontja azt a mítoszt, hogy a fejlődő országokban a beteg a pszichoterápiát részesíti előnyben. Ha az utóbbit hozzáférhető és a kontextusnak megfelelő módon hajtják végre, az nagyon életképes és jól elfogadott.
P: történt-e előrelépés e megközelítés előmozdításában?
A: bár erős bizonyíték van a közösségi szereplők pszichoszociális beavatkozásainak elfogadására és hatékonyságára, nincs olyan ország vagy régió, ahol ezt a megközelítést irányították volna. Például Indiában sok kis léptékű projekt kínál mentális ellátást olyan helyeken, ahol nincs pszichiáter, de valójában szükségem van ennek a megközelítésnek a teljes integrációjára a közegészségügyi rendszerekbe, hogy ezeket a szolgáltatásokat az alapellátás szintjén nyújtsák. Ezt a célt tűzte ki a brit kormány által finanszírozott PRIME (bridging the terápiás gap in mental disorders) konzorcium öt alacsony és közepes jövedelmű országban.
P: Hogyan működne ez a megközelítés, ha támogatnák?
A: az ötlet az, hogy a vonat több millió közösségi egészségügyi dolgozók és a közösség tagjai szerte a világon, hogy szállít bizonyítékokon alapuló pszichoszociális beavatkozások. Ezt a megközelítést nem csak az alacsony és közepes jövedelmű országokban jelentkező mentális problémák kezelésére alkalmaznák, hanem a magas jövedelmű országokban is, ahol jelentős terápiás különbség van a jelentős speciális erőforrások ellenére. Amennyiben a mentálhigiénés szakemberek rendelkezésre állnak, képzéseket, minőségbiztosítást és áttételi utakat kell biztosítaniuk olyan összetett esetekre, amelyek nem reagálnak gyorsan a kezelésre. A digitális technológiák szerepet játszhatnak az önterápia előmozdításában, valamint a közösségi szereplők képzésében és nyomon követésében.
P: miért fordulnak annyira a fejlett országok a depresszió kezelésére szolgáló gyógyszerekhez, amikor a pszichoterápia annyira hatékony?
R: A mentális egészségügyi ellátás a pszichiátria által uralt, erősen gyógyszeres területré vált, ahol a gyógyszereket általában előírják. A fejlett országokban azonban a betegek egyre inkább nem farmakológiai lehetőségeket keresnek gyógyulásukhoz, az orvosbiológiai pszichológiai kezelésektől a spirituális és hagyományos terápiákig, például a jógáig. Az a gondolat, hogy a laikus embereket mentális egészségügyi ellátásra használják, gyakran ellenállnak a mentális egészségügyi szakembereknek, beleértve a klinikai pszichológusokat is, akik azzal érvelnek, hogy az ellentétes bizonyítékok ellenére sem biztonságos, sem hatékony. Talán úgy látják, hogy ez veszélyezteti szakmai tekintélyüket és a kezelések és betegségek feletti ellenőrzést.
P: hogyan indította el a sangath mentális egészségügyi civil szervezetet Goában? Milyen híreket hoztál?
A: 1996-ban hat kollégával együtt alapítottam Sangathot. Ma Indiában az egyik vezető közegészségügyi intézménynek tekintik. Sangath a fejlődési és mentális egészségügyi zavarokkal küzdő gyermekek központjaként kezdte, majd minden népességcsoport számára segítséget nyújtott. Nagy volt a kereslet az ilyen jellegű ellátás iránt, és túlterheltek voltunk a szervezetünkre hivatkozott betegek számával. Sok család azonban nem engedhette meg magának a hosszú távú speciális ellátást, gyakran nem tudott rendszeresen eljutni a központunkba. Ezért elkezdtünk segítséget nyújtani a közösségi és az alapellátásban, képzetlen dolgozókkal, majd megvizsgáltuk a hatásokat. Sangath úttörő szerepet játszott ebben a megközelítésben, tudományos és kormányzati szervezetekkel együttműködve, különféle mentális betegségek kezelésére, az autizmustól az alkoholizmustól a depresszióig és a skizofréniáig.
P: mit mondana azoknak a kormányoknak, amelyek alacsony prioritást adnak a mentális egészségügyi ellátásnak?
A: alapvető értéket kell adnunk a mentális egészségnek. Ez önmagában közjó. Arra kell törekednünk, hogy megoldásokat nyújtsunk a rászorulóknak: gyakorlatorientált tudósokként célunk, hogy hatékony módszereket dolgozzunk ki e cél elérésére, miközben maximalizáljuk a betegek, családjuk és végső soron azok elfogadását, akik fizetnek e szolgáltatásokért. Egy dolog nagyon igaz: a mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a fizikai egészség, a fizikai egészséghez hasonlóan a mentális egészségügyi szolgáltatások ingyenes nyújtása sem lehetséges.