Irodalmi áttekintés
a felülvizsgálat során a hangsúly a glükózamin HCl készítmények alkalmazására korlátozódott az OA tüneti enyhítésére emberekben. A Medline keresést a “glükózamin-hidroklorid” és az “osteoarthritis”keresési kifejezések felhasználásával végezték. A másodlagos keresési kifejezések az “emberi próbák” és a “45 éves vagy annál idősebb”voltak. A vizsgálatok azt mutatták, hogy meghatározták a glükózamin HCl alkalmazását emberekben. Más vizsgálatokat felülvizsgáltak és elvetettek, mivel a glükózamin alternatív készítményeire összpontosítottak.
a legutóbbi és legnagyobb randomizált kontrollos vizsgálat (RCT) egy többközpontú vizsgálat volt, amelyet az Országos Egészségügyi Intézet támogatott, az úgynevezett glükózamin/kondroitin Arthritis intervenciós vizsgálat (GAIT). Ez a tanulmány arra törekedett, hogy értékelje glükózamin HCl, kondroitin-szulfát, glükózamin HCl kombinálva kondroitin-szulfát, celekoxib, vagy placebo a fájdalom kapcsolódó térd OA időtartama 24 hét. A vizsgálatba 1583 beteget vontak be. A jelentkezőknek legalább 40 évesnek kellett lenniük, legalább 6 hónapig térdfájdalmuk volt, és röntgenfelvételi bizonyítékkal rendelkeztek az OA-ról. Az öt vizsgált kezelés a következő volt: 1) glükózamin HCl 500 mg naponta háromszor, 2) kondroitin-szulfát 400 mg naponta háromszor, 3) glükózamin HCl 500 mg plusz kondroitin-szulfát 400 mg naponta háromszor, 4) celekoxib 200 mg naponta, vagy 5) placebo. Az öt csoport mindegyikében több mint 300 személyt jelöltek ki, átlagéletkora 59 év volt, átlagos testtömegindexe pedig 32. A résztvevők többsége, 64%, nők voltak. A résztvevők akár 4000 mg acetaminofént is bevehetnek mentőszerként naponta, kivéve a 4, 8, 16 és 24 hetes klinikai értékelést megelőző 24 órás időszakot.
Az elsődleges eredmény mérési volt egy 20% – os csökkenése, a Nyugat-Ontario, valamint McMaster Osteoarthritis (WOMAC), pontszám a kiindulási értékhez képest a héten, 24, de másodlagos értékelések mellékelt értékelő által a beteg, illetve értékelő betegség állam, illetve a terápiás válasz, változások a fájdalom pontszámok segítségével a vizuális analóg skála (VAS), a minőségi élet értékelte a SF-46 Általános Egészségügyi Felmérést, valamint a mentési gyógyszer használata. A WOMAC Index egy 24 kérdés validált felmérés, amely a fájdalmat, a funkciót és a mobilitást értékeli. A VAS a fájdalom és a funkció önértékelése. Más vizsgálatokkal ellentétben az ebben a vizsgálatban használt vegyületeket az élelmiszer-és gyógyszeradagolás elemezte és igazolta. 20% – os elvonási arány volt az összes csoport között.
összességében nem volt különbség a kezelési csoportok között a placebóval összehasonlítva az elsődleges kimenetel mérésére szolgáló kombinált analízisben. Alcsoport elemzést is végeztek. Az enyhe OA-val rendelkezők 78% – ánál nem volt szignifikáns változás a placebóval összehasonlítva a 4 terápiás csoportban. A kezelési hatások a glükózamin HCl és a kondroitin kombinációs csoportban a 63% – os válaszarány alacsony szintjétől a celekoxib csoportban a 70% – os szintig terjedtek. Ezek egyike sem közeledett jelentősége azonban. A közepesen súlyos vagy súlyos OA csoportban (a résztvevők 22% – A) javult az elsődleges eredménymérés, a WOMAC pontszám, a glükózamin HCl plusz kondroitin-szulfát kezelési csoportban 0 P értéken.002 placebóval összehasonlítva, de a többi terápiás csoportban nem észleltek szignifikáns javulást. Az acetaminofen alkalmazása alacsony volt az összes csoport között. Minden csoportban fokozatosan javult a fájdalom a 24 hét alatt, de a celekoxib csoportban volt a leggyorsabb javulás a 4. héten. A mérsékelt vagy súlyos OA csoportban résztvevők száma kicsi volt (Clegg et al 2006).
Egy korábbi vizsgálatban 50 önkéntesek, korosztály 20 70 éves, tapasztalt térd fájdalom, illetve funkcionális fogyatékosság, illetve értékelni kell a glükózamin HCl-az adagokat a 2000 mg / nap, a placebóhoz képest több, mint 90 nap alatt. A térdfájdalmat a térdfájdalom skála, valamint a térdsérülés és az Osteoarthritis kimenetele alapján értékelték, amelyek célja a térdfájdalom és a mobilitás számszerűsítése volt. Minden résztvevőtől teljes kórtörténetet vettek a térdfájdalmakról, valamint minden olyan korábbi értékelésről és kezelésről, amely porcdegenerációra utalhat. A vizsgálatot 46, a glükózamin-csoportot 24, a placebót pedig 22 beteg fejezte be. A résztvevő ment négy értékelő ülés, valamint minden alkalommal, amikor elkészült a két kérdőívet, melynek közös vonal tapintása, végre egy “kacsa séta”, de felmászott 32 lépcsőn 5 forgatások. Megjegyzendő, hogy a placebo-karon 15 olyan ember volt, akiknek több mint 10 éves tünete volt, és csak 7 a glükózamin karon, akiknek több mint 10 éve voltak tünetei. Ellenkező esetben a két csoport meglehetősen egyenletesen oszlott meg a nem és a korhatár mentén. A vényköteles és gyulladáscsökkentő gyógyszereket a résztvevők engedélyezték és rögzítették. Csak 4 résztvevő használt gyulladáscsökkentő gyógyszereket, egyet rendszeresen, 3-at pedig csak mentési gyógyszerként. A nyolcadik héten a glükózamin HCl-t kapó betegeknél jelentősen javult a fájdalom és a mobilitás (P = 0, 004). A tizenkettedik hétre 88% – uk úgy érezte, hogy fájdalmuk javult, szemben a placebo-csoport mindössze 17% – ával. A csoportok között nem volt szignifikáns javulás a közös vonal tapintásával, a “kacsa séta” vagy a lépcsőzés során. Bár ebben a tanulmányban szubjektív javulást figyeltek meg, jelentősége megkérdőjelezhető a résztvevők kis száma miatt (Braham et al 2003).
egy másik, glükózamin HCl-t alkalmazó vizsgálat a térd OA-ban szenvedő betegekre összpontosított. Az elsődleges végpont a WOMAC Index változása volt. A résztvevőknek Likert fájdalom skálát is adtak. A tanulmány önkénteseit újsághirdetésekkel hívták meg, 1100 válaszadó és 118 megfelelési kritérium volt a részvételhez. A résztvevőknek 6 hónapig legalább mérsékelt térdfájdalmat kellett leírniuk, és az OA-val összhangban radiológiai változások következtek be. Nem tudtak korábban glükózamint vagy orális szteroidokat használni. A vizsgálati alanyok 500 mg glükózamin HCl-t kaptak naponta háromszor, amelyet a gyártó biztosított. A mentő gyógyszert 500 mg acetaminofen formájában is engedélyezték, amelyet naponta legfeljebb 4000 mg-ra lehet bevenni. Száz egy alany befejezte a 8 hetes próbát. Bár a WOMAC 24 kérdéséből 23-ban javulást figyeltek meg a glükózamin csoportban, ez statisztikailag nem volt szignifikáns a placebo-csoportból. A térdvizsgálat során azonban javulást javasoltak, és a napi naplókban dokumentálták a glükózamint kapók. Nem észleltek különbséget az acetaminofen-használat vagy a mellékhatásprofilok csoportjai között (Houpt et al 1999).
a McAlindon és munkatársai (2004) egy internetalapú vizsgálatot végeztek a glükózamin hatékonyságának értékelésére a térd OA-ból eredő tünetek kezelésére. A résztvevők megkérdezése, interjúja és kiválasztása teljes egészében az interneten történt. A résztvevőknek legalább 45 évesnek kellett lenniük, és a röntgenfelvételek összhangban voltak a közös űrvesztéssel. A kizárási kritériumok közé tartoztak azok, akik glükózamint használnak, térdinjekcióval rendelkeznek 60 napon belül, az anamnézisben artroplasztika vagy a kagyló allergiája. Kezdetben a felhasznált glükózamin szulfátkészítmény volt. A vizsgálat során azonban a gyártó visszavonta a kínálatot, és a készítményt egy másik gyógyszergyártó cégtől kapott glükózamin HCl-re változtatták. Kétszázöt résztvevőt osztottak meg a glükózamin és a placebo csoport között. A vizsgálat során a fájdalom pontszámai összességében csökkentek mindkét csoportban, de a csoportok között nem volt szignifikáns különbség. Nevezetesen, a glükózamin HCl csoportban a fájdalom nagyobb változása volt, mint a glükózamin-szulfát csoportban, de egyik készítmény sem javította jelentősen a fájdalmat a placebóhoz képest. Bár a feladat, hogy a csoport nem egységes a nemek közötti, súlya, vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer (NSAID) használja; a placebo csoport több volt a nő, nehezebb, a résztvevők által megjelölt magasabb testtömeg-index, valamint több, Nsaid-ok; ott maradt, nem volt különbség között a csoportba, amikor a kiigazításokat ezeket a változókat. Két fontos szempont a tanulmány, amely hatással lehet az eredmény köze van, hogy kizárólag internetes alapú és felhasználása két különböző vegyületek glükózamin (McAlindon et al 2004).
egy másik vizsgálat arra törekedett, hogy meghatározza a glükózamin hatékonyságát a térd OA-jában jelentkező fájdalom csökkentésében. A résztvevőknek kórelőzményben kellett szerepelniük az OA-val és a radiográfiai eredményekkel, amelyek összhangban voltak a betegséggel. A 34 és 81 év közötti kilencvennyolc embert egyenletesen osztották be a glükózamin és a placebo csoportba. Terápia állt glükózamin (készítmény nincs megadva) 500 mg naponta háromszor 60 napig. Más fájdalomcsillapítókat a résztvevők szükség szerint folytathatnak. A fájdalmat nyugalmi állapotban, majd gyaloglás közben a VAS segítségével értékelték. Nem volt szignifikáns különbség a fájdalomintenzitás átlagos pontszámai között a két csoport között nyugalomban vagy 30 vagy 60 napon sétálva. A glükózamin nem bizonyult hatékonyabbnak a placebónál a térdfájdalom enyhítésére ebben az RCT-ben (Rindone et al 2000).
két RCT értékelte a kombinált készítmény hatását degeneratív ízületi betegségekben (DJD) és a térd OA-jában, az egyikben pedig a hát DJD-je is szerepelt. Ez a kombináció 1500 mg glükózamin HCl-t, 1200 mg kondroitin-szulfátot és 228 mg mangán-aszkorbátot tartalmazott. Az egyik ilyen RCTs, 34 férfi katonai személyzet térd vagy derékfájás 3 hónapig, és radiológiai bizonyíték OA is szerepel. A 21 térd résztvevő közül 20 teljesítette az OA kritériumait. Ez a placebo-kontrollos keresztezett vizsgálat 16 hétig tartott, és csak acetaminofént engedélyeztek a fájdalom kiegészítő gyógyszereként. A térd tünetei jelentősen javultak. Ezt a klinikai látogatásokon feljegyzett és naplókban rögzített VAS által értékelt fájdalom javulása, a kezelés személyes értékelése és az általános fizikai vizsgálati pontszámok igazolták, de nem a gyengédség, az effúzió, a duzzanat és a melegség egyedi paraméterei. Az acetaminofen alkalmazásának, futásának, lépcsőzésének és mozgástartományának egyéb mért paramétereiben (Leffler et al 1999) a gyógyszer és a placebo kar között nem volt szignifikáns változás.
a másik RCT-ben a nutraceuticals ugyanazt a kombinációját alkalmazták a térd OA-val rendelkező résztvevők kezelésére, de a dózis napi 2000 mg glükózamin HCl, 1600 mg kondroitin-szulfát és 304 mg mangán-aszkorbát volt osztott adagokban. A résztvevőket 6 hónapig követték, majd kéthavonta értékelték a betegség súlyosságára vonatkozó validált Lequesne kérdőív segítségével, amelynek elsődleges eredménye a mérés 25% – os csökkenése volt. Másodlagos intézkedések voltak a WOMAC kérdőív és a páciens saját globális értékelése az OA-ról a vizuális analóg skála segítségével. A mentésre engedélyezett gyógyszerek közé tartoznak az NSAID-ok és az acetaminofen. A támogatható résztvevők 45-75 évesek voltak, és 93-an vettek részt a felvételen. A kezelési karon 46-an, a placebót pedig 47-en kapták. Enyhe vagy közepes OA volt jelen 33-ban a gyógyszeres kezelésben részesülők közül, 39 pedig placebót, illetve súlyos OA-t kapott 13-ban, illetve 8-ban a kezelés, illetve a placebo karon. Az enyhe és közepesen súlyos OA-ban szenvedő betegek esetében 52% – os javulást figyeltek meg, szemben a csak négy és hat hónapos placebóval kezelt betegek 28% – ával. A súlyos térd OA-ban szenvedőknél nem volt különbség az intervencióval vagy a placebóval, sem a fájdalom, a funkció és az ízületi merevség értékelésére szolgáló WOMAC kérdőív, sem a betegek válaszértékelése alapján. Az acetaminofen használatának 2-6 hónapos csökkenése megközelítette, de nem érte el a jelentőségét. Megjegyzendő, hogy ezt a tanulmányt részben a glükózamin, a kondroitin és a mangán aszkorbát termék gyártója szponzorálta (Das and Hammad 2000).