absztrakt
az angiotenzin-konvertáló enzim inhibitor lizinopril vérnyomáscsökkentő és vesefunkcióját közepesen súlyos vagy súlyos hypertoniás és csökkent vesefunkciójú betegek egy csoportjában vizsgálták. 12 hetes kezelés után a legtöbb betegnek jó vérnyomása volt a lisinopril monoterápiára. Ebben az időszakban összefüggéseket figyeltek meg a vérnyomáscsökkentő hatás, a gyógyszeradag és a szérum gyógyszerszint között. Ezek a korrelációk hosszabb kezelés után már nem voltak nyilvánvalóak. Egy 1 éves nyomon követési időszak alatt a gyógyszer adagját fokozatosan csökkentették anélkül, hogy elvesztették volna a vérnyomáscsökkentő hatást. A hyperkalaemia a betegek egyharmadában fordult elő. Az 1 éves követés során a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) a betegek kétharmadában csökkent, a másik harmadban pedig stabil maradt. Ez utóbbi csoportban a GFR előkezelése magasabb volt, és a hatékony vesep plazma-áramlás nőtt, míg a csökkent GFR-ben szenvedő betegeknél a lizinopril-kezelés során nem fordult elő vese értágulat. Így a lisinopril hatékony vérnyomáscsökkentő gyógyszer károsodott vesefunkciójú betegek számára. Az adagot az előkezelés előtti GFR-hez kell igazítani, és hosszan tartó kezelés esetén mérlegelni kell a dózis csökkentését.