Kappadókia, ősi kerület Kelet-Közép-Anatóliában, a Taurus-hegységtől északra, a mai Törökország központjában található masszív fennsíkon. A régió határai a történelem során változatosak. Kappadókia tájképe magában foglalja a lágy vulkáni kőzet drámai kiterjedését, amelyet tornyok, kúpok, völgyek és barlangok eróziója alakít ki. A Bizánci és az Iszlám korok kőzetvágott templomai és földalatti alagútkomplexumai szétszóródtak a vidéken.
a Kappadókiában talált neolitikus kerámiák és szerszámok korai emberi jelenlétre utalnak a térségben. A modern Kültepe városban végzett ásatások felfedezték a Hettita-asszír város Kanesh maradványait, társkereső a 3.évezredből. A Kaneshben egy asszír kereskedőtelep maradványaiból kinyert több tízezer agyagtábla a legrégebbi írásos dokumentumok közé tartozik, amelyeket Törökországban fedeztek fel.
a Kappadókia név legkorábbi megjelenése az I.E. 6. századból származik, amikor Cappadocia feudális nemességét egy perzsa satrapy és zoroasztriai templomkultusz uralta. A zord terep és a szerény mezőgazdasági termelés miatt a terület az ókorban fejletlen maradt, csak néhány jelentős várossal.
Nagy Sándor megkerülte Kappadókiát, de csapatokat küldött Perdiccas tábornok alatt (I.E. 322). Sándor halálát követő hatalmi harc után Kappadókia a Szeleukidák dinasztikus pályájába esett, bár a perzsa satrapokból származó helyi arisztokrácia továbbra is uralkodott, és a perzsa vallási gyakorlatok megmaradtak. Cappadocia a Magnesiai római győzelem (i.e. 190) után átadta hűségét Rómának, és hű maradt az I. E. 1. századi Pontikus és örmény támadások ellenére is. Cappadocia maradt, mint egy római ügyfél állam, amíg császár Tiberius csatolta 17 ce parancsnoksága alatt stratégiai halad a Taurus-hegység.
a régió korai kapcsolatban állt a kereszténységgel. A Apostolok a jelentések, hogy a Kappadókiai Zsidók voltak jelen Jeruzsálemben a süllyedés, a Szentlélek Pünkösdkor (Apcsel 2:9), az Első Levele Péter említi, Kappadókia között az üldözött Keresztény közösségek a kis-Ázsiában (1 Péter 1:1). A 4. században három Kappadókiai teológus—Nagy Bazil, Nyssa Gergely és Nazianzusi Gregory-fontos szerepet játszott a keresztény gondolkodásban írásaikban, megcáfolva az arianizmust és kidolgozva a Szentháromság tanát.
Cappadocia pozíciója a Bizánci Birodalom keleti oldalán nyitva hagyta a támadást. Az 5. században a törzsi csoportok által elkövetett támadások ösztönözték a térség nehezebb erődítményeinek építését. 611-ben a Sāsānian hadsereg behatolása feldúlta a Kappadókiai fővárost, Caesareát (modern Kayseri). Az Arab támadások Kappadókiába a 7. században kezdődtek, majd a 10. Ezekben az instabilitási időszakokban Kappadókia nagy komplexumai ember által készített barlangok és alagutak épülhettek vagy bővíthetők a meglévő struktúrákból menedékhelyként való felhasználásra. Az építésük pontos dátumainak meghatározása azonban nehéznek bizonyult.
Cappadocia a 10. és 11. században a jólét időszakát élte, ami a szikladarabos templomok és kolostorok építésének fellendüléséhez vezetett. Az ebből az időszakból fennmaradt templomok közül sok gazdagon díszített. A Bizánci Birodalom véglegesen elvesztette Kappadókiát, amikor a Szeldzsuq törökök irányítása alá került, amikor 1071-ben legyőzték a Bizánci hadsereget a manzikerti csatában.
A név Kappadókia már általánosan használt a turizmus utal, hogy a terület, amely kiterjed nagyjából a Kayseri nyugat Aksaray (95 km ), ahol a legnagyobb számú műemlék található. A leglátogatottabb látnivalók közé tartozik a Derinkuyu, a Kaymaklı és a Göreme Nemzeti Park kiterjedt földalatti cites, ahol számos sziklára vágott templom és lakás található. 1985-ben a Göreme Nemzeti Parkot és a környék egyéb sziklaterületeit az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.