ábra. 3
Forest plot of meta-analysis comparing DCF training with strength-endurance training (Jull et al. 2009 és Ghaderi et al. 2017) és nincs beavatkozás (Beer et al. 2012) a sternocleidomastoid (SCM) RMS EMG hatásairól a craniocervical flexion test (CCFT) során. Az átlagos és szórás (SD) a beavatkozás utáni intézkedések értékei. Nyers adatokat szolgáltatott Beer et al. 2012 míg az összes többi adatot kivonták az eredeti tanulmányokból. A bal és a jobb oldali EMG adatok átlagát a
funkcionális feladat
EMG amplitúdó
két vizsgálat vizsgálta a nyaki izmok EMG amplitúdóját ülő, könnyű kézi feladat során . A vizsgált izmok SCM , AS, cervicalis erector spinae és felső trapezius voltak . Borisut et al. jelentette, hogy minden képzési beavatkozások, azaz. DCF képzés, erő-állóképesség képzés és kombinált DCF és erő-állóképesség képzés, jelentősen csökkent előre beavatkozás utáni EMG amplitúdó alatt gépelési feladat, a kívánt eredményt. Nem volt jelentős különbség a képzési csoportok között, de minden képzési csoport jelentősen különbözött a kontrollcsoporttól (beavatkozás nélkül) minden izom esetében . Falla et al. ezzel szemben nem mutatott szignifikáns változást az SCM EMG amplitúdóban a beavatkozás utáni időszakban sem a DCF képzési csoport, sem az erősség-állóképességi csoport számára egy ismétlődő toll-és papírfeladat során.
EMG kezdet
két vizsgálatban értékelték a nyakizmok relatív késleltetését (EMG kialakulása) a deltoid izomhoz képest a gyors karmozgások során . Az egyik vizsgálatban a flexorizmokat (a mély craniocervicalis flexorokat, az SCM-et és az AS-t) értékelték . Egy korábbi, de nem szignifikáns, a mély craniocervicalis flexorok kialakulása a DCF képzési csoportban volt megfigyelhető, összehasonlítva a beavatkozás utáni erősítő edzéscsoporttal. A DCF képzési csoport szignifikánsan több résztvevője azonban a beavatkozás után a deltoid izomhoz képest a DCF kívánt korábbi megjelenését mutatta. Ghaderi et al. értékelte a felületes nyak flexor izmok SCM és AS és az extensor izom SC. A késleltetés minden izomban csökkent mind a DCF edzés, mind az izometrikus rezisztív edzéscsoport után, de a különbségek csak az izometrikus rezisztív edzéscsoportban voltak szignifikánsak.
izomfáradtság
EMG fáradtság
egy vizsgálat az SCM fáradékonyságát (EMG) és izomzatát vizsgálta a submaximalis nyaki flexiós összehúzódások során (MVC10, MVC25 és MVC50) . DCF képzés nem volt jelentős hatása a fatigability, de jelentős javulást jelentettek az állóképesség-erő képzés képest DCF képzés a fatigability intézkedések – értem spektrális gyakorisága, átlagos finomított érték mindkét SCM, valamint az izmok.
izomméret
keresztmetszeti terület, szélesség és vastagság
egy vizsgálat a longus colli és SCM izmok méreteit vizsgálta ultrahangos képalkotással a DCF edzés és a nyaki flexor erősítő edzés előtt és után. A DCF képzés a longus colli (keresztmetszeti terület, szélesség és vastagság) dimenzióinak jelentős növekedését eredményezte az erősítő edzéshez képest. Nem volt változás az SCM vastagságában a DCF képzési csoportban. Ehelyett erősítő edzés jelentősen megnövekedett SCM vastagsága képest DCF képzés.
Kinematikai
a Közös álláspontot értelemben (JPS)
az Egyik vizsgálatban a DCF képzés, valamint a nyaki propriocepció képzés értékelése hatások a propriocepció intézkedés JPS következő aktív mozgás a jobb, mind a bal nyaki forgás kiterjesztését. Mind a DCF képzés, mind a proprioception képzési csoportok szignifikáns beavatkozás utáni javulást mutattak a JPS-ben az alapvonalhoz képest minden mozgási irányban. Azonban a propriocepció képzési csoportban szignifikánsan nagyobb javulást vissza a jobbra forgás képest a DCF képzési csoport.
testtartás
két tanulmány vizsgálta az edzés ülő testtartásra gyakorolt hatását . Mindkét tanulmány megállapította, hogy a DCF képzés hatékony volt a testtartás javításában. Lee et al. mért fej -, nyak-és vállpozíció a röntgensugár három különböző szögének összehasonlításával; a fej dőlésszöge, a nyak hajlítási szöge és az elülső vállszöge. Megállapították, hogy a DCF-edzést követően mindhárom szögnél jelentősen javult a testtartás, szemben a nyak és a váll alapvető nyújtási gyakorlataival, amelyek nem mutattak változást. Falla et al. digitális fényképészeti technikát alkalmazott a nyaki (elülső fejpozíció) és a felső mellkasi testtartás progresszív változásainak mérésére egy 10 perces számítógépes feladat során. A DCF képzés a nyaki szög változásának jelentős csökkenését eredményezte (csökkentette az elülső fej testtartását) az állóképesség-erősítő edzéshez képest. Mindkét csoport javította azon képességét, hogy fenntartsák a mellkasi gerinc függőleges testtartását, anélkül, hogy jelentős különbség lenne a csoportok között.
mozgástartomány
a nyaki mozgástartományt (ROM) két vizsgálatban értékelték . Egy tanulmány összehasonlította a DCF képzés, az aktív mobilitási képzés és az állóképességi képzés hatását a ROM-ra . 3D-s mozgáskövető eszközzel mérték a nyaki hajlítást, a kiterjesztést és a forgást balra és jobbra. Az idő kis hatással volt a hajlítási és a bal forgási tartományokra, de a képzési mód nem befolyásolta jelentősen az eredményt. Jull et al. a craniocervicalis ROM-ot digitális képalkotó módszerrel értékelték a teljes craniocervicalis ROM, valamint a ROM rögzítésére a CCFT minden szakaszában. Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget az összes craniocervicalis ROM-ban, amelyet bármelyik csoport beavatkozása után használtak. A DCF-képzés után azonban a relatív ROM-ban jelentős javulás mutatkozott az erőnléti edzéshez képest. DCF képzés javult tartomány mind az öt szakaszában a CCFT, míg az erősítő edzés csoport javult csak két vizsgálati szakaszban.
kinetika
erő
három vizsgálat értékelte a nyaki flexor vagy a craniocervical flexor izmok erősségét a maximális önkéntes izometrikus összehúzódás (MVIC) dinamométerekkel történő mérésével. Falla et al. megállapította, hogy az állóképességi edzés szignifikánsan nagyobb javulást eredményezett a nyaki flexor szilárdságában. A DCF képzési csoportban nem figyeltek meg erőváltozást. O ‘ Leary et al. nincs különbség a craniocervicalis izomerő között a DCF képzés és a cervicalis flexor endurance training (head lift exercise) között, 12, illetve 11% – os nyereséggel. Egy második vizsgálatban a craniocervicalis flexor izom állóképességi képzés túlnyomórészt 20% MVC-n ért el jelentős javulást a craniocervicalis izomerő terén, de bár nagyobb volt, mint a DCF edzésekkel és mobilitási gyakorlatokkal elért eredmények, a különbség nem volt jelentős .
metaanalízist végeztek, amely magában foglalta a DCF-edzést különböző erő-állóképességi képzési rendszerekkel összehasonlító három vizsgálatot az erőhatásra gyakorolt hatások értékelésére . Az eredmények azt mutatták, hogy az erő-állóképességi edzés kedvez, de nem értek el jelentős különbségeket (p = 0, 10) (ábra. 4).
ábra. 4
Forest plot of meta-analysis comparing DCF training with strength-endurance training on the effects of cervicalis Musc strength. Az átlagos és szórás (SD) a kiindulási és a beavatkozás utáni intézkedések közötti értékek változása. Adatok Falla et al. 2006-ot az O ‘ Leary et al SD értékeinek beszámolására használták. 2007 és O ‘ Leary et al. 2012 a Cochrane kézikönyv 16.1.3.fejezete szerint.2
Endurance
három vizsgálatban értékelték a DCF izmok állóképességét . Egy tanulmány szignifikánsan hosszabb tartási időt jelentett a CCFT alatt a DCF képzési csoportban. A DCF képzésben az izometrikus rezisztív képzési csoporthoz képest jobb javulás volt tapasztalható, de a különbség nem volt jelentős . Két tanulmány értékelte a craniocervical muscle endurance mérési időt a feladat meghibásodásához a craniocervical flexorok tartós összehúzódásához 50% maximális önkéntes összehúzódásnál (MVC50) dinamométerrel . O ‘ Leary et al. számolt be jelentős javulás a craniocervical izom állóképesség előtti, utáni beavatkozás mindkét DCF képzés, valamint a nyaki flexor állóképességi edzés (fej lift gyakorlat) nem szignifikáns a csoportok közti különbségek. Egy második vizsgálatban a craniocervical flexor muscle endurance training túlnyomórészt 20% MVC (MVC20) mellett jelentős javulást ért el a craniocervical muscle endurance területén. A fejlesztések lényegesen nagyobbak voltak, mint a DCF képzéssel és mobilitási gyakorlatokkal elért eredmények a 10 hetes nyomon követés során . A javulás továbbra is jelentős volt az állóképességi edzéshez képest a mobilitási edzéshez képest a 26 hetes nyomon követés során, de a DCF képzéshez képest csak nem sikerült elérni a jelentőséget.
metaanalízist végeztek, amely magában foglalta a három, a DCF-képzést különböző erő-állóképességi képzési rendszerekkel összehasonlító vizsgálatot, hogy értékeljék a képzési rendszerek közötti általános különbségeket. Az állóképességi intézkedésekre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos tanulmányok között nagy eltérések mutatkoztak, amint azt a fentiekben bemutattuk, és az eredmények nem mutattak szignifikáns különbséget a testmozgási rendszerek között (2.ábra). 5).
ábra. 5
Forest plot of meta-analysis comparing DCF training with strength-endurance training on the effects of cervicalis Musc endurance. Az átlagos és szórás (SD) a beavatkozás utáni intézkedések értékei. Minden értékrend kivonjuk az eredeti tanulmányok
Összehúzódás pontosság (erő, kitartás)
Egy tanulmány megállapította, hogy mind a DCF képzés, illetve a méhnyak-hajlító szilárdság képzés jelentősen javult összehúzódás pontosság (képesség fenntartása összehúzódás 50% MVC ±3% – át, a várható nyomaték feladat). A képzési csoportok között nem volt jelentős különbség.
Nemkívánatos hatások
a 12 vizsgálatból hatban számoltak be semmilyen káros hatás előfordulásáról, vagy nem . Hat vizsgálatból öt nem jelentett káros hatásokat . A tanulmányban, amely kedvezőtlen hatást jelentett, a résztvevő a tünetek súlyosbodása miatt visszalépett egy mobilitási képzési program során . A fennmaradó hat vizsgálat nem közölt adatokat a káros hatásokról.