tanulmányok keresése és kiválasztása
az 1. ábra bemutatja a vizsgálati áramlást. Az adatbázisok keresése összesen 1687 tanulmányt eredményezett, amelyek közül 560 maradt a másolatok eltávolítása után. A címek átvilágítása után további 363 tanulmányt távolítottak el, és 197 kivonatot vizsgáltak át. A 82 vizsgálat teljes szövegét összegyűjtötték, és a szűrési folyamat első lépése 65 ilyen vizsgálat kizárása volt. A második lépés kizárt, hogy további öt vizsgálatok miatt pontatlansága a módszer szakaszok, amitől értelmezése alkalmazott módszerek értékelése és/vagy intervenciós veszélyes értelmezni . Ezek közül négynek nem volt egyértelmű leírása az eredményintézkedésekről, vagy megkérdőjelezhető módszert alkalmazott az eredménymérések pontozására . Az egyik tanulmányban hiányzott a beavatkozások leírása. Mind az öt tanulmány szerzőit e-mailben keresték meg azzal a céllal, hogy a bizonytalanságok felszámolása után a cikkeket is felvegyék. Csak egy szerző válaszolt, de a kérdéseket nem oldották meg, a tanulmány pedig kizárt maradt. Ebben a felülvizsgálatban összesen 12 tanulmány szerepelt.
folyamatábra a vizsgálatok kiválasztásához.1A kizárás okai: Fontos információk hiányoztak az eredményváltozók és/vagy beavatkozások értékelésének módjáról; megkérdőjelezhető érvényességét eredmény intézkedés
Leírás tanulmányok
A 12 vizsgálatban részt összesen 502 résztvevők egy tartós nyaki fájdalom zavar (1.Táblázat). Három tanulmány ugyanazt a résztvevő mintát használta a különböző fiziológiai hatások mérésére . A nyaki fájdalom rendellenességei vagy nem traumás megjelenésűek voltak, a munkával kapcsolatos vagy nem specifikusak, a traumás (ostorcsapással kapcsolatos) és a nem traumás megjelenés keveréke, vagy nincs meghatározva . A beavatkozási időszakok 2 héttől 12 hétig terjedtek . Minden beavatkozást közvetlenül a képzési program befejezése után értékeltek. Az egyik vizsgálatban a 26. héten végzett nyomon követés szerepelt . Minden tanulmány felnőtteket tartalmazott, kivéve egyet, amelyre 17 éves középiskolás diákokat vettek fel . Nyolc tanulmány csak nőket tartalmazott . A másik négybe mind a férfiak, mind a nők tartoztak.
a DCF képzést egy vagy két másik képzési rendszerrel és/vagy egy beavatkozás nélküli kontrollcsoporttal hasonlították össze. A komparátor képzési rendszerek közé tartozott a nyaki állóképesség képzés progresszív intenzitású erőkifejtés állóképesség-erősítő edzés proprioception képzés, mobility training és izom stretching . Két vizsgálatban egy beavatkozás nélküli kontrollcsoport vett részt .
a DCF képzést hanyatt fekve végezték minden vizsgálatban, kettő kivételével. Az egyikben ülő, a másikban DCF képzést végeztek fekvő, különböző (nem meghatározott) pozíciókban . Kapcsolatos élettani eredmény intézkedések, nyaki neuromuszkuláris funkció mért keresztül mély, felületes izmok viselkedés (EMG legjelentősebb a) a CCFT , izom aktivitás (EMG legjelentősebb a) a funkcionális feladatok (kézi munka, ülő testtartás) , izom onsets során gyors kar mozgását , valamint izom fatigability során submaximal kitartás feladatokat . Egyéb eredmény intézkedések közé tartozott a nyaki izom mérete , kinematikai intézkedések nyaki ízületi helyzet értelme (JPS), fej és a gerinc testtartás és nyaki tartományban mozgás , valamint kinetikai intézkedések maximális nyaki izomerő, állóképesség és erő állhatatosság .
az elfogultság kockázata
az elfogultság értékelésének kockázatára vonatkozó összefoglaló az alábbi ábrán látható. 2. Kiválasztási elfogultság: a véletlenszerű szekvencia-előállítás során jelentett módszereket 11 vizsgálatban alacsony kockázatnak értékelték. Az egyik tanulmány az információ hiánya miatt nem volt egyértelmű. Az elosztás eltitkolását két tanulmányban nem találták egyértelműnek. Az egyikben az elosztási rejtegetést nem határozták meg, a másikban a blokk randomizációjának méretét nem írták le . Teljesítmény-és észlelési torzítás: mind a 12 vizsgálatot a teljesítmény-elfogultság szempontjából nagy kockázatnak ítélték meg. A gyakorlati beavatkozások természetéből adódóan azonban a gyakorlók és a résztvevők vakítása nem volt lehetséges. Három tanulmányban nem volt egyértelmű, hogy az eredményértékelés megtörtént-e vagy sem . Az egyik tanulmány kifejezetten kijelentette, hogy a vizsgálatot nem vakították meg, ezért nagy a kockázata az észlelési torzításnak. Lemorzsolódás torzítás: három tanulmány nem szolgáltatott elegendő információt ahhoz, hogy megítélje a hiányos eredményadatok elfogultságának kockázatát. Egyéb elfogultság: két vizsgálatot úgy ítéltek meg, hogy más elfogultsági forrásokkal rendelkeznek, mivel nem tisztázott a DCF képzés helyzetének leírása, valamint a mérések elégtelen leírása miatt . Összességében hét tanulmányt értékeltek, hogy a hét domén közül hatban alacsony az elfogultság kockázata . Két tanulmány hajlamos az elfogultság nagyobb kockázatára, mint a többiek, az egyik tanulmányt a hét domén közül ötben nem tisztázott, a másik pedig a hét domén közül háromban nagy a torzítás kockázata .
Kockázata elfogultsága szereplő tanulmányok
Hatásai az intervenciós
1. Táblázat összefoglalja a hatását a beavatkozások a különböző eredmény intézkedések fiziológiás működését.
neuromuszkuláris funkció
Craniocervical flexion test (CCFT)
teljesítmény
egy tanulmány a CCFT teljesítményét vizsgálta, azaz a résztvevők azon képességét, hogy kompenzációs mozgás nélkül elérjék az öt vizsgálati szakasz mindegyikét . Az eredmények azt mutatták, hogy a DCF képzési csoport jelentős növekedést ért el (javulást) a beavatkozás előtti vizsgálati szakaszokban. A stretching gyakorlatokat végző kontrollcsoport esetében nem történt változás a teljesítményben.
EMG amplitúdó
négy tanulmány vizsgálta a nyaki izmok EMG amplitúdóját a CCFT alatt . A vizsgált izmok voltak a felületes nyaki flexor izmok SCM és AS, A felületes extensor izom splenius capitis ( SC), valamint a mély craniocervical flexor izmok (longus capitis, longus colli). Minden vizsgálat következetesen szignifikáns csökkenést mutatott (kívánt) az SCM, AS és SC EMG amplitúdójában a CCFT teljesítménye során, miután a DCF képzést előzetesen a beavatkozás utáni (csoporton belüli), valamint a csoport közötti különbségek az összehasonlító képzéssel. Jelentős csökkenést tapasztaltak a DCF képzési csoporton belül is, de nem csoportok között, 26 héten belül egy vizsgálatban. Nem jelentettek szignifikáns csökkenést a felületes nyaki izomaktivitásban az összehasonlító csoportokban, amelyek erőnléti edzést, állóképességi edzést, aktív mobilitási edzést vagy edzést teszteltek. Egy tanulmány szerint a craniocervicalis flexor izom (longus capitis/colli) EMG amplitúdója a DCF edzést követően szignifikáns (kívánt) beavatkozás előtti növekedésről számolt be, összehasonlítva az erősítő edzéssel, amely nem ért el jelentős változást .
meta-analízist végeztünk az EMG amplitúdóra gyakorolt hatások értékelésére a CCF-teszt öt szakaszában, 22 Hgmm-30 Hgmm, az SCM esetében. Sajnos az egyik tanulmányból nem tudtuk kinyerni a szükséges adatokat, az adatelemzésekért felelős szerző pedig nem volt elérhető. Ezért nem tudtunk hozzáférni a nyers adatokhoz, amelyek kizárták ezt a tanulmányt a meta elemzésből. Az elemzés ezért három tanulmányt tartalmaz, amelyek összehasonlítják a DCF edzést az erősséggel-állóképességgel vagy beavatkozás nélkül . Az eredmények azt mutatják, hogy az SCM izomaktivitása jelentősen csökkent a DCF képzés javára a kontrollcsoportokhoz képest. Ez összhangban van mind az öt szinten, valamint az összes szinten (ábra. 3).
Forest plot of meta-analysis comparing DCF training with strength-endurance training (Jull et al. 2009 és Ghaderi et al. 2017) és nincs beavatkozás (Beer et al. 2012) a sternocleidomastoid (SCM) RMS EMG hatásairól a craniocervical flexion test (CCFT) során. Az átlagos és szórás (SD) a beavatkozás utáni intézkedések értékei. Nyers adatokat szolgáltatott Beer et al. 2012 míg az összes többi adatot kivonták az eredeti tanulmányokból. A bal és a jobb oldali EMG adatok átlagát a
funkcionális feladat
EMG amplitúdó
két vizsgálat vizsgálta a nyaki izmok EMG amplitúdóját ülő, könnyű kézi feladat során . A vizsgált izmok SCM , AS, cervicalis erector spinae és felső trapezius voltak . Borisut et al. jelentette, hogy minden képzési beavatkozások, azaz. DCF képzés, erő-állóképesség képzés és kombinált DCF és erő-állóképesség képzés, jelentősen csökkent előre beavatkozás utáni EMG amplitúdó alatt gépelési feladat, a kívánt eredményt. Nem volt jelentős különbség a képzési csoportok között, de minden képzési csoport jelentősen különbözött a kontrollcsoporttól (beavatkozás nélkül) minden izom esetében . Falla et al. ezzel szemben nem mutatott szignifikáns változást az SCM EMG amplitúdóban a beavatkozás utáni időszakban sem a DCF képzési csoport, sem az erősség-állóképességi csoport számára egy ismétlődő toll-és papírfeladat során.
EMG kezdet
két vizsgálatban értékelték a nyakizmok relatív késleltetését (EMG kialakulása) a deltoid izomhoz képest a gyors karmozgások során . Az egyik vizsgálatban a flexorizmokat (a mély craniocervicalis flexorokat, az SCM-et és az AS-t) értékelték . Egy korábbi, de nem szignifikáns, a mély craniocervicalis flexorok kialakulása a DCF képzési csoportban volt megfigyelhető, összehasonlítva a beavatkozás utáni erősítő edzéscsoporttal. A DCF képzési csoport szignifikánsan több résztvevője azonban a beavatkozás után a deltoid izomhoz képest a DCF kívánt korábbi megjelenését mutatta. Ghaderi et al. értékelte a felületes nyak flexor izmok SCM és AS és az extensor izom SC. A késleltetés minden izomban csökkent mind a DCF edzés, mind az izometrikus rezisztív edzéscsoport után, de a különbségek csak az izometrikus rezisztív edzéscsoportban voltak szignifikánsak.
izomfáradtság
EMG fáradtság
egy vizsgálat az SCM fáradékonyságát (EMG) és izomzatát vizsgálta a submaximalis nyaki flexiós összehúzódások során (MVC10, MVC25 és MVC50) . DCF képzés nem volt jelentős hatása a fatigability, de jelentős javulást jelentettek az állóképesség-erő képzés képest DCF képzés a fatigability intézkedések – értem spektrális gyakorisága, átlagos finomított érték mindkét SCM, valamint az izmok.
izomméret
keresztmetszeti terület, szélesség és vastagság
egy vizsgálat a longus colli és SCM izmok méreteit vizsgálta ultrahangos képalkotással a DCF edzés és a nyaki flexor erősítő edzés előtt és után. A DCF képzés a longus colli (keresztmetszeti terület, szélesség és vastagság) dimenzióinak jelentős növekedését eredményezte az erősítő edzéshez képest. Nem volt változás az SCM vastagságában a DCF képzési csoportban. Ehelyett erősítő edzés jelentősen megnövekedett SCM vastagsága képest DCF képzés.
Kinematikai
a Közös álláspontot értelemben (JPS)
az Egyik vizsgálatban a DCF képzés, valamint a nyaki propriocepció képzés értékelése hatások a propriocepció intézkedés JPS következő aktív mozgás a jobb, mind a bal nyaki forgás kiterjesztését. Mind a DCF képzés, mind a proprioception képzési csoportok szignifikáns beavatkozás utáni javulást mutattak a JPS-ben az alapvonalhoz képest minden mozgási irányban. Azonban a propriocepció képzési csoportban szignifikánsan nagyobb javulást vissza a jobbra forgás képest a DCF képzési csoport.
testtartás
két tanulmány vizsgálta az edzés ülő testtartásra gyakorolt hatását . Mindkét tanulmány megállapította, hogy a DCF képzés hatékony volt a testtartás javításában. Lee et al. mért fej -, nyak-és vállpozíció a röntgensugár három különböző szögének összehasonlításával; a fej dőlésszöge, a nyak hajlítási szöge és az elülső vállszöge. Megállapították, hogy a DCF-edzést követően mindhárom szögnél jelentősen javult a testtartás, szemben a nyak és a váll alapvető nyújtási gyakorlataival, amelyek nem mutattak változást. Falla et al. digitális fényképészeti technikát alkalmazott a nyaki (elülső fejpozíció) és a felső mellkasi testtartás progresszív változásainak mérésére egy 10 perces számítógépes feladat során. A DCF képzés a nyaki szög változásának jelentős csökkenését eredményezte (csökkentette az elülső fej testtartását) az állóképesség-erősítő edzéshez képest. Mindkét csoport javította azon képességét, hogy fenntartsák a mellkasi gerinc függőleges testtartását, anélkül, hogy jelentős különbség lenne a csoportok között.
mozgástartomány
a nyaki mozgástartományt (ROM) két vizsgálatban értékelték . Egy tanulmány összehasonlította a DCF képzés, az aktív mobilitási képzés és az állóképességi képzés hatását a ROM-ra . 3D-s mozgáskövető eszközzel mérték a nyaki hajlítást, a kiterjesztést és a forgást balra és jobbra. Az idő kis hatással volt a hajlítási és a bal forgási tartományokra, de a képzési mód nem befolyásolta jelentősen az eredményt. Jull et al. a craniocervicalis ROM-ot digitális képalkotó módszerrel értékelték a teljes craniocervicalis ROM, valamint a ROM rögzítésére a CCFT minden szakaszában. Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget az összes craniocervicalis ROM-ban, amelyet bármelyik csoport beavatkozása után használtak. A DCF-képzés után azonban a relatív ROM-ban jelentős javulás mutatkozott az erőnléti edzéshez képest. DCF képzés javult tartomány mind az öt szakaszában a CCFT, míg az erősítő edzés csoport javult csak két vizsgálati szakaszban.
kinetika
erő
három vizsgálat értékelte a nyaki flexor vagy a craniocervical flexor izmok erősségét a maximális önkéntes izometrikus összehúzódás (MVIC) dinamométerekkel történő mérésével. Falla et al. megállapította, hogy az állóképességi edzés szignifikánsan nagyobb javulást eredményezett a nyaki flexor szilárdságában. A DCF képzési csoportban nem figyeltek meg erőváltozást. O ‘ Leary et al. nincs különbség a craniocervicalis izomerő között a DCF képzés és a cervicalis flexor endurance training (head lift exercise) között, 12, illetve 11% – os nyereséggel. Egy második vizsgálatban a craniocervicalis flexor izom állóképességi képzés túlnyomórészt 20% MVC-n ért el jelentős javulást a craniocervicalis izomerő terén, de bár nagyobb volt, mint a DCF edzésekkel és mobilitási gyakorlatokkal elért eredmények, a különbség nem volt jelentős .
metaanalízist végeztek, amely magában foglalta a DCF-edzést különböző erő-állóképességi képzési rendszerekkel összehasonlító három vizsgálatot az erőhatásra gyakorolt hatások értékelésére . Az eredmények azt mutatták, hogy az erő-állóképességi edzés kedvez, de nem értek el jelentős különbségeket (p = 0, 10) (ábra. 4).
Forest plot of meta-analysis comparing DCF training with strength-endurance training on the effects of cervicalis Musc strength. Az átlagos és szórás (SD) a kiindulási és a beavatkozás utáni intézkedések közötti értékek változása. Adatok Falla et al. 2006-ot az O ‘ Leary et al SD értékeinek beszámolására használták. 2007 és O ‘ Leary et al. 2012 a Cochrane kézikönyv 16.1.3.fejezete szerint.2
Endurance
három vizsgálatban értékelték a DCF izmok állóképességét . Egy tanulmány szignifikánsan hosszabb tartási időt jelentett a CCFT alatt a DCF képzési csoportban. A DCF képzésben az izometrikus rezisztív képzési csoporthoz képest jobb javulás volt tapasztalható, de a különbség nem volt jelentős . Két tanulmány értékelte a craniocervical muscle endurance mérési időt a feladat meghibásodásához a craniocervical flexorok tartós összehúzódásához 50% maximális önkéntes összehúzódásnál (MVC50) dinamométerrel . O ‘ Leary et al. számolt be jelentős javulás a craniocervical izom állóképesség előtti, utáni beavatkozás mindkét DCF képzés, valamint a nyaki flexor állóképességi edzés (fej lift gyakorlat) nem szignifikáns a csoportok közti különbségek. Egy második vizsgálatban a craniocervical flexor muscle endurance training túlnyomórészt 20% MVC (MVC20) mellett jelentős javulást ért el a craniocervical muscle endurance területén. A fejlesztések lényegesen nagyobbak voltak, mint a DCF képzéssel és mobilitási gyakorlatokkal elért eredmények a 10 hetes nyomon követés során . A javulás továbbra is jelentős volt az állóképességi edzéshez képest a mobilitási edzéshez képest a 26 hetes nyomon követés során, de a DCF képzéshez képest csak nem sikerült elérni a jelentőséget.
metaanalízist végeztek, amely magában foglalta a három, a DCF-képzést különböző erő-állóképességi képzési rendszerekkel összehasonlító vizsgálatot, hogy értékeljék a képzési rendszerek közötti általános különbségeket. Az állóképességi intézkedésekre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos tanulmányok között nagy eltérések mutatkoztak, amint azt a fentiekben bemutattuk, és az eredmények nem mutattak szignifikáns különbséget a testmozgási rendszerek között (2.ábra). 5).
Forest plot of meta-analysis comparing DCF training with strength-endurance training on the effects of cervicalis Musc endurance. Az átlagos és szórás (SD) a beavatkozás utáni intézkedések értékei. Minden értékrend kivonjuk az eredeti tanulmányok
Összehúzódás pontosság (erő, kitartás)
Egy tanulmány megállapította, hogy mind a DCF képzés, illetve a méhnyak-hajlító szilárdság képzés jelentősen javult összehúzódás pontosság (képesség fenntartása összehúzódás 50% MVC ±3% – át, a várható nyomaték feladat). A képzési csoportok között nem volt jelentős különbség.
Nemkívánatos hatások
a 12 vizsgálatból hatban számoltak be semmilyen káros hatás előfordulásáról, vagy nem . Hat vizsgálatból öt nem jelentett káros hatásokat . A tanulmányban, amely kedvezőtlen hatást jelentett, a résztvevő a tünetek súlyosbodása miatt visszalépett egy mobilitási képzési program során . A fennmaradó hat vizsgálat nem közölt adatokat a káros hatásokról.