a szerkesztőnek: a Fahr-kór egy ritka neurodegeneratív rendellenesség, amelyet idiopátiás bilaterális bazális ganglionok meszesedése jellemez neuropszichiátriai és kognitív károsodással. Ezt 1930-ban írta le a Fahr egy 55 éves betegben, aki tetanikus rohamok sorozata után halt meg. A Delacour azonban már 1850-ben leírta a bazális ganglionok meszesedését.1 a betegség megnyilvánulhat a különböző mozgási rendellenességek, mint a dystonia, ataxia, parkinsonismus, valamint a kognitív károsodás, viselkedési változások.1 A legtöbb esetben autoszomális domináns átvitelt mutatnak; a pontos etiológia azonban továbbra sem tisztázott. A klinikai tünetek kialakulásának tipikus életkora 30-60 év között mozoghat. A betegség szokatlan társulását jelentjük három autoimmun betegségben szenvedő betegben.
esetjelentés
egy 47 éves nő, akinek 2 éves kórtörténetében progresszív dysphagia, dysphonia és a felső és alsó végtagok kétoldalú gyengesége szerepelt. Kórtörténetében jelentős volt az inzulinfüggő diabetes mellitus, a myasthenia gravis és az idiopátiás thrombocytopenia. A myasthenia gravis-t orális prednizonnal és piridosztigminnel kezelték. Sajnos a tünetei tovább fejlődtek, végül kognitív károsodást szenvedett. Az agy CT-vizsgálatát végezték el, amely kiterjedt kétoldalú meszesedéseket tárt fel a bazális ganglionok, a talamusz, az agyi fehérállomány, az agytörzs és a kisagy (1.ábra). A beteget Fahr-kórral diagnosztizálták. Szérum kalciumszintje és alkalikus foszfatázszintje normális volt. Nem azonosítottak fertőző, mérgező vagy traumás okot. A Fahr-kórban nem volt ismert családi anamnézis; lányát azonban rheumatoid arthritisben diagnosztizálták. Érdekes, hogy a beteg idiopátiás thrombocytopeniája az évek során viszonylag refrakter lett a terápiákra, többszörös kórházi kórházi kezelést igényel súlyosbodó thrombocytopeniája miatt. Idiopátiás thrombocytopeniával kezelték szteroidokkal, intravénás immunglobulinnal és splenectomiával. Szerencsére a betegnek soha nem volt súlyos vérzéses epizódja. Az idiopátiás thrombocytopenia legutóbbi kezelése a trombopoetin fúziós fehérje analógjával, a romiplosztimmal történt, amelyre kedvező választ adott.
1. ábra. A CT agyi vizsgálat kiterjedt bilaterális meszesedést mutatott a bazális ganglionokban
Az ábrán látható : a talamusz, : agyi fehérállomány, és: agytörzs és kisagy.
Vita
Fahr-kór egy ritka neurodegeneratív rendellenesség, amelyet idiopátiás bilaterális bazális ganglionok meszesedése jellemez, a férfiaknál esetleg magasabb incidenciával.1 a tüneti betegek leggyakoribb bemutatása a mozgási rendellenességek, amelyek közül a parkinsonizmus dominál.1 egyéb neurológiai tünetek közé tartozik a kognitív károsodás, cerebelláris jelek, beszédzavar, piramis jelek, pszichiátriai jellemzők, érzékszervi változások, járászavarok.1 Az átvitel leggyakrabban autoszomális domináns.Az 2 Évek óta kíváncsi a betegség folyamatának megértésére, a kutatók széles körben megvizsgálták a boncolási példányok képeit. Immunohistological vizsgálatok agyi elváltozások Fahr típus meszesedések voltak által végzett Fujita et al3 19 betegek mutatott változó megállapítások, beleértve a diffúz neurofibrilláris a meszesedés, az Alzheimer-kór, Pick-betegség, progresszív supranuclear bénulás, illetve Parkinson-kór. Sőt, három különböző mintákat a kalcium lerakódása volt megfigyelhető: diffúz lerakódás belül a tunica media kis -, illetve közepes méretű hajók, ingyenes gömb vagy lobulated concretions a szövetet, majd sorban a kis calcospherites fekvő mentén hajszálerek.3 egyes radiológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy időnként a meszesedés intenzitása nem korrelálhat a neurológiai károsodással.4
bizonyos génmutációkat érintett annak lehetséges etiológiája, és az SLC20A2 mutációit a familiáris idiopátiás bazális ganglionok meszesedésének egyik fő okának tekintik.5,6 egyéb jelentett genetikai mutáció a PDGFRB (különösen a hiányzó SLC20A2 mutációval rendelkező családokban) és a 14Q kromoszóma, 2q37 loci variációk.7-9 egy másik vizsgálatban a pantotenát-kináz 2-vel összefüggő neurodegeneráció mutációit leírták és idiopátiás bazális ganglion meszesedésekkel társították.10
az autoimmunitás szerepe a Fahr-betegségben nagyon kevés a szakirodalomban. Száva et.al leírt esetben intracerebrális szimmetrikus meszesedés másodlagos hypoparathyreosis. A páciens boncolása a mellékpajzsmirigyekben fibroadipóz szövetet mutatott, ami a mellékpajzsmirigyek távoli autoimmun patológiájára utal.11 Morgante et al. feltételezték, hogy az agyi gyulladás által okozott gliovaszkuláris változások megkönnyíthetik a meszesedést a striopallidodentát rendszerben, ha a kalcium anyagcseréje zavart okoz.Arranz Perez et al. a who leírta a bazális ganglionok meszesedését, a hypocalcaemiát és a hypoparathyreosis myocardiopathiáját, és ezeket az eredményeket autoimmun poliendokrinopátiának tulajdonította.13 Fahr-kórt idiopátiás pulmonalis hemosiderosissal és primer hypoparathyreosissal összefüggésben is leírtak, amelyeket autoimmun jellegük miatt összefüggőnek tekintettek.14 hasonlóképpen, a szindrómát pseudohypoparathyreosis és autoimmun hypothyreosis esetén is megfigyelték.15
következtetés
nem világos, hogy a Fahr-kórban a központi idegrendszer meszesedése metasztatikus lerakódás–e, másodlagos a vér-agy gát helyi megzavarása miatt,vagy neuronális kalciummetabolizmus zavar miatt.16 az agyi gyulladás által okozott gliovaszkuláris változások másodlagosak lehetnek az autoimmun invázióhoz, ezáltal megkönnyítik a meszesedést a striopallidodentát rendszerben. Esetünk, a legjobb tudásunk szerint, az első, az autoimmun triádot leíró szakirodalomban. Az ember azzal érvelhet, hogy ez egyszerűen csak véletlen egybeesés, azonban a Fahr-kór több esetének feltárása és az autoimmun betegségek előfordulása a szemlélődés területe lehet. A Fahr-betegség végleges kezelése nem áll rendelkezésre, kivéve a tüneti enyhítést. Ezeknek a betegeknek a prognózisa továbbra is változó és nehéz megjósolni.
a fenti esetet az American College of Physicians, Columbus, Ohio, 2013. október.
1 Manyam BV, Walters AS, Narla KR: bilaterális striopallidodentát kalcinózis: a registryben szereplő betegek klinikai jellemzői. MÁV 2001; 16:258–264Crossref, Medline, Google Scholar
2 Ellie E, Julien J, Ferrer X: Familial idiopathic striopallidodentate calcifications. Neurology 1989; 39:381–385Crossref, Medline, Google Scholar
3 Fujita D, Terada S, Ishizu H, et al.: Immunohistochemical examination on intracranial calcification in neurodegenerative diseases. Acta Neuropathol 2003; 105:259–264Medline, Google Scholar
4 Rossi M, Morena M, Zanardi M: . Recenti Prog Med 1993; 84:192–198Medline, Google Scholar
5 Wang C, Li Y, Shi L, et al.: Az SLC20A2 mutációi összekapcsolják a familiáris idiopátiás bazális ganglionok meszesedését foszfát homeosztázissal. Nat Genet 2012; 44:254–256crossref, Medline, Google Scholar
6 Hsu SC, Sears RL, Lemos RR, et al.: Az SLC20A2 mutációi a familiáris idiopátiás bazális ganglionok meszesedésének fő okai. Neurogenetika 2013; 14: 11-22Crossref, Medline, Google Scholar
7 Nicolas G, Pottier C, Maltête D, et al.: A pdgfrb gén mutációja az idiopátiás bazális ganglion meszesedés okaként. Neurológia 2013; 80:181–187Crossref, Medline, Google Scholar
8 Geschwind DH, Loginov M, Stern JM: Identification of a locus on chromosome 14q for idiopathic basal ganglia calcification (Fahr disease). Am J Hum Genet 1999; 65:764–772Crossref, Medline, Google Scholar
9 Volpato CB, De Grandi A, Buffone E, et al.: 2q37 as a susceptibility locus for idiopathic basal ganglia calcification (IBGC) in a large South Tyrolean family. J Mol Neurosci 2009; 39:346–353Crossref, Medline, Google Scholar
10 Wu YW, Hess CP, Singhal NS, et al.: Idiopathic basal ganglia calcifications: a pkan atipikus bemutatása. Pediatr Neurol 2013; 49: 351-354Crossref, Medline, Google Scholar
11 Sava A, Dumitrescu G, Haba D, et al.: A Fahr-szindróma és a krónikus lymphocytás thyreoiditis. Rom J Morphol 2013; 54: 195-200medline, Google Scholar
12 Morgante L, Vita G, Meduri M, et al.: Fahr-szindróma: helyi gyulladásos tényezők a meszesedés patogenezisében. J Neurol 1986; 233:19–22Crossref, Medline, Google Scholar
13 Arranz Perez M, et al.. (Fahr-kór és hipokalcémiás szindrómák. Klinikai eset bemutatása) Med Interna 1992; 9:495-497Google Scholar
14 Tardío E, Roldán ML, Pedrola D, et al.: . Esp Pediatr 1980; 13: 599-604Medline, Google Scholar
15 Swami A, Kar G: intracranialis vérzés, amely pszeudohypoparathyreoidizmust mutat a fahr-szindróma okaként. Case Rep Neurol Med 2011; 2011: 407567medline, Google Scholar
16 Malik R: P. V., Naik D, Fahr betegség: ritka neurodegeneratív rendellenesség. Neuroradiológia 2004; 14: 383-384Google Scholar