A tűz az ókori görög filozófia és tudomány négy klasszikus elemének egyike. Gyakran kapcsolódott az energia, az önbizalom és a szenvedély tulajdonságaihoz. Egy görög mítoszban Prometheus ellopta az istenek tüzet, hogy megvédje az egyébként tehetetlen embereket, de megbüntették ezt a jótékonysági tevékenységet.
A tűz egyike volt a sok archai által javasolt pre-szocratikusok, akik többsége igyekezett csökkenteni a kozmosz, vagy annak létrehozását, egyetlen anyag. Heraclitus (i. e. 535 körül – I.e. 475 körül) a tűz volt a legalapvetőbb az összes elem közül. Úgy vélte, hogy a tűz a másik három elemet eredményezte: “minden a tűz és a tűz cseréje, mint az arany és az arany áruk.”Híres volt a homályos filozófiai elvekről és a rejtvényekben való beszédről. Leírta, hogy a tűz miként hozta létre a többi elemet: “felfelé-lefelé vezető út”, (ὁδδς κνω κάτω),” rejtett harmónia “vagy átalakítások sorozata, amelyet” tűz forgásának ” nevezett, (πυρρς τροπαὶ), először a tengerbe, a fele pedig a tengerbe a földre, a fele pedig a földre ritka levegőbe. Ez egy olyan koncepció, amely mind az Empedoklész négy klasszikus elemét, mind Arisztotelésznek a négy elem egymásba történő átalakulását feltételezi.
Ez a világ, amely mindenki számára azonos, egyetlen Isten vagy ember sem tett. De mindig is az volt, és az is lesz: egy örökké élő tűz, amelynek mérései meggyulladnak, és az intézkedések kialszanak.
Heraclitus a lelket a tűz és a víz keverékének tekintette, a tűz pedig a legnemesebb rész, a víz pedig a nemtelen szempont. Úgy vélte, a lélek célja, hogy megszabaduljon a víztől és tiszta tűzvé váljon: a száraz lélek a legjobb, a világi örömök teszik a lelket “nedvessé”. Ő volt az úgynevezett “síró filozófus” halt meg hydropsy, duzzanat miatt abnormális folyadék felhalmozódása a bőr alatt.
az Acragas – I Empedocles (i. e. 495 – i.e. 435) azonban a legismertebb, hogy az összes elemet archai – ként választotta ki, és Platón idején (I. E. 427-347) a négy Empedokliai elem jól megalapozott volt. A Timaeus, Platón fő kozmológiai párbeszéd, a plátói szilárd ő társított tűz volt a tetraéder, amely képződik négy háromszög és tartalmazza a legkisebb térfogatú a legnagyobb felület. Ez teszi a legkisebb oldalszámú elemet is a tűzhöz, Platón pedig megfelelőnek tartotta a tűz hőjét, amelyet élesnek és szúrónak érzett (mint egy tetraéder egyik pontját).
Platón tanítványa, Arisztotelész (384 – 322 BCE) nem tartja meg az egykori tanár geometriai megtekintése az elemek, hanem inkább egy kissé több naturalista magyarázat az elemek alapján a hagyományos tulajdonságait. Tűz a forró és száraz elem, mint a többi elem, elvont elv volt, és nem azonos az általunk tapasztalt normál szilárd anyagokkal, folyadékokkal és égési jelenségekkel:
amit általában tűznek hívunk. Ez nem igazán tűz, a tűz egy felesleges hőt, egyfajta ebullition; de a valóságban, amit levegőnek nevezünk, a Földet körülvevő rész nedves és meleg, mert mind gőzt, mind száraz kilégzést tartalmaz a földről.
Arisztotelész szerint a négy elem a föld középpontját körülvevő koncentrikus rétegekben emelkedik vagy esik természetes helyük felé, és alkotják a földi vagy szubunáris szférákat.
az ókori görög orvoslásban a négy humor mindegyike egy elemhez kapcsolódott. A sárga epe a tűzzel azonosított humor volt, mivel mindkettő forró és száraz volt. Az ókori és középkori gyógyászatban a tűzzel és a sárga epével kapcsolatos egyéb dolgok közé tartozott a nyári szezon, mivel növelte a hő és a szárazság tulajdonságait; a kolerikus temperamentum (a sárga epe által uralt személy); a férfias; és az iránytű keleti pontja.
a tűz alkímiai szimbóluma
az alkímiában a kén kémiai eleme gyakran kapcsolódott a tűzhöz, alkímiai szimbóluma pedig felfelé mutató háromszög volt. Az alkémikus hagyomány szerint a fémeket a föld méhében lévő tűz inkubálja, az alkimisták pedig csak felgyorsítják fejlődésüket.