a Socata története a francia repülőgépgyártó, Morane-Saulnier 1911-es alapítására vezethető vissza. Közben 1966, Morane-Saulnier megváltoztatta a nevét SOCATA (ami egy rövidítése, a Societe de Építési d’Avions de Tourisme et ügyvivő, franciául a “Társaság az építési repülőgép, a turizmus vagy üzleti”) azt követően, hogy a társaság általi megszerzése az állami tulajdonban lévő repülőgép kamat Sud Légiközlekedési. Ebben a tulajdonosi időszakban a SOCATA az Általános repülésre összpontosította tevékenységét, több ezer könnyű repülőgépet gyártva a 20. század második felében.
a vállalat egyik legnépszerűbb terméke az Általános repülőgépek Rallye családja volt. 1979-ben a SOCATA úgy döntött, hogy átszervezi és átnevezi gyártási programjainak nagy részét, amelynek egyik eredménye a Rallye sorozat különböző modelljeinek átnevezése, amelyek mindegyike egyedi,” Gallikusabb ” nevet kap. Az 1980-as években a Rallye-t fokozatosan felváltotta, majd az újabb Socata TB-sorozat Franciaországban leállította a gyártást. 1984 decemberében átadták a mintegy 3300 repülőgép, egy fegyveres R235 Guerrier modell végső Rallye-jét. A SOCATA azonban úgy döntött, hogy megszünteti a termelést Franciaországban, nem volt vége minden gyártási tevékenységnek. Az 1970-es években a SOCATA eladta a Rallye 100st modell gyártására vonatkozó engedélyt a lengyel állami PZL repülési társaságnak, amelynek eredményeként a repülőgépet Varsói létesítményeiben önállóan építették, mint a PZL Koliber (zümmögő madár). 1978.április 18-án az első PZL-építésű Repülőgép hajtotta végre leánykori repülését, és a következő évben megkezdődött a Koliber mennyiségi gyártása.
Alatt az 1970-es évek közepétől, SOCATA megkezdett munkát, mi lesz a TB-család általános légi jármű; a legfontosabb törekvés az új termékcsalád az volt, hogy teljesen helyettesíti a vállalkozás meglévő, illetve rendkívül sikeres Rallye sorozat. A tervek szerint 1979-ben a Rallye család gyártását az új ramped up család gyártásaként állították össze; a kezdeti belépési modelleket TB-9 Tampico-nak és TB-10 Tobago-nak nevezték el. 1980. December 18-án a tb20-nak nevezett Repülőgép továbbfejlesztett modelljét a francia légiközlekedési hatóságok megkapták típusalkalmassági tanúsítványával. Az 1981-es mérkőzés során a tb20-as gyártás első szállítása befejeződött egy német ügyfélnek. A TB sorozat különböző továbbfejlesztett modelljeit később fejlesztették ki.
a SOCATA egyszerű összeszerelési filozófiát fogadott el a Tarbes-i végső összeszerelő létesítményében, úgy döntve, hogy csak egy adott repülőgépet tölt be, miután már megkapta a megrendelést. Az alapvető légfrissítőket korszerű és kész kivitelben gyártanák, lehetővé téve az ügyfelek által meghatározott módosítások és opcionális berendezések telepítését igényeik szerint. Míg a típus a létesítmény egyetlen futószalagján készült el, az összes, alacsony és felső végű modell ugyanazon a vonalon készült el. 1993 elején a SOCATA havonta körülbelül 12 TB-sorozatú repülőgépet gyártott, az év közepére ez nagyjából 8 repülőgépre csökkent havonta.
az 1980-as években, SOCATA, hogy azonosítottak egy üres piaci pozícióját a célra épített optimalizált egymotoros repülőgép képes gyorsan személyes közlekedés, könnyű rakomány vámok, érdeklődni a dugattyús-motoros Mooney 301 fény repülőgép a Mooney Repülőgép Társaság. Ennek megfelelően tárgyalások kezdődtek Mooney és a SOCATA között a 301-es turboprop-meghajtású származék gyártásáról. A megbeszélésekből származó termék egy új formatervezés volt, amelyet TBM 700-nak neveztek, amely lényegesen nehezebb volt, mint az eredeti 301, miközben a rendelkezésre álló teljesítmény több mint kétszerese volt. A megnevezés előtagja, a TBM, a “TB” kezdőbetűiből származik, amely Tarbes, a francia város, amelyben SOCATA található, míg az “M” Mooney-t jelent. A koncepció idején, miközben több légiközlekedési vállalat tanulmányozta vagy más módon fontolóra vette egy ilyen repülőgép fejlesztését, az elképzelt TBM 700 volt az első nagy teljesítményű, egymotoros utasszállító/teherszállító repülőgép, amely belépett a termelésbe. A kezdetektől fogva kulcsfontosságú teljesítménykritériumokat állapítottak meg, amelyek magas szintű megbízhatóságot igényeltek, miközben a TBM 700 többi egymotoros társa között páratlan sebesség/magasság kombinációra is képesek.
Következésképpen során június 1987-ben, egy közös vállalkozás neve TBM Nemzetközi alakult, azzal a céllal, hogy megvalósuljon fejlesztés a TBM 700 design majd végre az gyártása az új légi jármű; a tulajdonjogát a közös vállalkozás volt, megoszlanak a Mooney, valamint SOCATA van, akkor az anyavállalat, Aérospatiale.:135 egy pár különálló gyártósort terveztek a TBM 700-hoz, az egyik a Mooney üzemében található, Kerrville-ben, Texasban, amelynek célja az amerikai piac kielégítése volt, a másik pedig a SOCATA Tarbes-i gyárában található, amelyet a világ többi részén az ügyfelek számára gyártottak. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején azonban Mooneyt a tartós költségvetési hiányosságok sújtották; következésképpen 1991 májusában Mooney úgy döntött, hogy kilép a közös vállalkozásban való részvételből, így a SOCATA a programban részt vevő elsődleges vállalat.
1988. július 14-én az első TBM 700 prototípus vezette a típus első repülését.:135 repülés tesztelés bebizonyította, hogy gyakorlatilag az összes megállapított célok a tervezési sikerült elérni, ami gyors előrelépés a termelés felé. 1990. január 31-én típusalkalmassági bizonyítványt kaptak a francia hatóságoktól; ezt követte az amerikai Szövetségi Légiközlekedési Hivatal (FAA) tanúsításának odaítélése 1990.augusztus 28-án. 1990 elején egy tbm 700 első szállítása történt; az 50 repülőgép első gyártási tételét szinte azonnal eladták. Az üzemeltetőktől és a pilótáktól kapott korai visszajelzések jellemzően pozitívak voltak az új légi jármű képességeivel kapcsolatban, gyakran dicsérve a sebességét és a nagy teljesítményhatárokat többek között. Az aerospace publication Flying szerint míg a TBM 700 gyorsan népszerűnek és jó gépnek bizonyult, addig a SOCATA által nyújtott szolgáltatások és támogató létesítmények voltak a gyengeség kiindulópontja. A SOCATA, felismerve a hatékony támogatási infrastruktúra kritikus fontosságát, nagy hangsúlyt fektetett a típus világméretű támogatásának javítására; ahelyett, hogy kizárólag harmadik felekre és más vállalatokkal kötött partnerségi megállapodásokra támaszkodna, a cég saját létesítményeket fejlesztett ki. A SOCATA megnyitotta saját szervizközpontját Floridában, valamint olyan forgalmazói hálózatot hozott létre, amely képes mind az értékesítésre, mind a szolgáltatásokra a TBM 700 számára. Következésképpen az 1990-es évek végén az észak-amerikai piacon a típus értékesítése drámaian megnőtt.
2000-ben a SOCATA az EADS multinacionális repülőgépipari konglomerátum teljes tulajdonú leányvállalatává vált; röviddel ezután az üzletet EADS SOCATA néven átnevezték. 2008.június 27-én az EADS bejelentette, hogy ellenőrző részesedést kíván eladni az EADS SOCATA-ban a daher francia technológiai vállalkozásnak, de kisebbségi részesedést fog tartani a társaságban. 2008. November 3-án az EADS és a DAHER bejelentette, hogy végleges megállapodást kötöttek DAHERREL az EADS SOCATA 70% – os részesedésének megszerzésére. 2009.január 7-én daher megerősítette, hogy többségi 70% – os részesedést szerez a SOCATA-ban.
2009 végén bejelentették, hogy az EADS SOCATA megállapodást kötött egy Magánvállalattal, a Jetset International Ltd-vel a Morane-Saulnier ms.760 Paris, a SOCATA elődje által kifejlesztett, sugárhajtású üzleti sugárhajtású repülőgép típusalkalmassági bizonyítványának, szerszámainak, alkatrészeinek, mérnöki terveinek és rajzainak eladásáról. A cég 30 nyugdíjas Ms760-at külön vásárolt a francia és az argentin kormánytól; JetSet International Ltd állítólag tűzte ki, hogy felújítja a meglévő airframes telepítése jelenlegi generációs sugárhajtású motorok elektronikában a céllal, hogy eladja őket, hogy a piaci szereplők nagyjából $550,000.
2014 júniusában daher bejelentette, hogy megvásárolta az EADS SOCATA fennmaradó 30% – át az Airbus csoporttól (korábban EADS), így a vállalat teljes tulajdonú leányvállalata. 2015 márciusában a SOCATA név használatát hivatalosan megszüntették, a divíziót csak Daherként átnevezték, hogy jobban igazodjon új anyavállalatához.