PMC

anyagok és módszerek

a jelen vizsgálatot végeztünk jóváhagyása után az intézményi felülvizsgálati testület. A vizsgálathoz radiológiai eredmények alapján BS-t diagnosztizáltak (lumbosacralis gerinc röntgensugara, csontvizsgálat, MRI vagy CT vizsgálat).

a megyei protokoll szerint minden olyan beteg, aki alacsony hátfájásra panaszkodik, sacroiliitis vagy facet ízületi arthropathia klinikai diagnózisával csontvizsgálaton esett át. A SPECT / CT-t akkor is elvégezték, ha a kezdeti csontvizsgálat rendellenes eredményeket mutatott. A vizsgálatba minden olyan beteget vontak be, akiknél 6 hónapos időtartam alatt BS-t diagnosztizáltak. A betegek a tünetek klinikai diagnózisának megfelelően intervenciós fájdalomkezelési eljárásokon mentek keresztül.

a hátfájást, amely az elülső hajlítás és axiális terhelés súlyosbodásával a középvonalban helyezkedett el, diszogén fájdalomnak minősítették. A háthosszabbításnál és az oldalirányú forgásnál kissé paramedianusan elhelyezkedő LBP-t úgy jelölték meg, hogy az oldalirányú forgás facet ízületi eredetű. Az LBP pozitív Patrick-teszttel, Gaenslen-teszttel, Yeoman-teszttel sacroiliitis-nek nevezték. A lábfájdalom dermatomális mintázatát követő neuralgikus fájdalmat PIVD-nek nevezték.

a diagnosztikai facet közös injekciót fluoroszkópos irányítás mellett intraartikulárisan végezték, és differenciáldiagnosztikai blokkokat adtak 1 ml 2% lignokain és 0,5% bupivakain alkalmazásával. A fájdalom intenzitásának több mint 80% – os csökkenését sikeres diagnosztikai blokknak tekintették. A fájdalmas arccsukló azonosítása után az azonos szintű mediális ág (MB) RF ablációját egy 10 cm-es RF tűvel, 10 mm-es aktív hegyével hajtottuk végre. A tű megfelelő elhelyezését szenzoros-motoros stimulációs tesztekkel igazolták. A 0,5 mV-nál kisebb pozitív szenzoros stimulációt megfelelőnek tekintették, míg a multifidus izom összehúzódását kevesebb mint 2,0 mV-nál megerősítőnek tekintették. Miután a tű elhelyezését megerősítették, folyamatos RF ablációt végeztünk 90 másodpercig 90℃ – on.

az SI közös injekciót fluoroszkópiával végezték, tű elhelyezésével az SI ízület alsó 2 cm-jében. A differenciáldiagnosztikai blokkokat 1 ml lignokain 2% – kal, a bupivakain 0,5% – kal végezték. A fájdalom intenzitásának több mint 80% – os csökkenését sikeres diagnosztikai blokknak tekintették, majd a depomedrol 40 mg-ot intra-artikulárisan adták. A sikeres diagnosztikai blokkot követően elvégezték a fájdalmas SI ízület RF denervációját. Az RF ablációt 10 cm-es RF tűvel, 10 mm-es aktív hegyével végezték. A folyamatos RF-et 90℃ – on 90 másodpercig végeztük.

transzformációs (TF) szteroid injekciókat subpedicularis módszerrel adtak. Az injekciók 40 mg depomedrolt tartalmaztak 0, 25% bupivakainban, és az egymást követő injekciók között legalább 4 hetes intervallum maradt fenn. Legfeljebb 3 injekciót adtak a TF szteroid injekciók maximális terápiás előnyeinek elérése érdekében.

provokatív diszkográfiát végeztek a diszkogén fájdalom megerősítésére. A tű elhelyezése után az intervertebrális lemezen a diszogén fájdalom provokációját a normál sóoldatban hígított nemionos kontraszt befecskendezésével végezték. Az injekció nyomását manométer vezérelte. Megerősítőnek tekintették a nyitási nyomás (AOP) feletti 15 psi-nél kisebb súlyos, concordant fájdalmat (VAS nagyobb, mint 7), míg a 15-50 psi AOP-nál jelentkező concordant fájdalmat kétértelműnek tekintették. A szomszédos intervertebrális lemezeket diszkogén fájdalomra is tesztelték.

a Rami communicantes (RC) blokkot a diszkogén fájdalom palliációjára végezték. Az RC blokkot úgy helyezték el, hogy az RC idegeket a cél intervertebrális lemez feletti és alatti csigolyaszinteken célozza meg. A tű elhelyezése a Tae et al által leírt technika szerint történt. a diagnosztikai injekciót 0,25% bupivakain alkalmazásával adták. L5-S1 diszkogén fájdalom esetén, valamint olyan esetekben, amikor egynél több csigolyaközi lemez fájdalmasnak bizonyult, az RC blokkot az L1 és L2 csigolyaszinteken végezték . A fájdalomcsillapítás legalább 50% – át megfelelő válasznak tekintették az RC blokkra. Az RC blokkra adott megfelelő válasz után az RC rádiófrekvenciás ablációját 15 cm-es RF tűvel, 10 mm-es aktív hegyével végezték. Szenzoros stimuláció után a folyamatos termikus RF-et 90℃ – on 90 másodpercig végeztük.

Nukleoplasztikát ajánlottak fel lumbális PIVD-ben szenvedő betegeknek, akiknek tartalmazott intervertebrális lemezük volt. Ezt az eljárást az ArthroCare SpineWand (ArthroCare® SpineWand®, ArthroCare Corp., Austin, TX, USA) alkalmazásával hajtottuk végre. A megfelelő kanül elhelyezés után hat csatornát készítettek a nukleoplasztika pálcájának forgatásával és egy 10 másodperces koblációs ciklussal.

azoknál a betegeknél, akiknél az annulus fibrosus megszakadt a diszkográfiában, amelyet a radiokontrasztnak az epidurális térbe történő kiömlése jellemez, a nukleoplasztikát elhalasztották. Azok a betegek, akiknél az alsó végtagban neurogén claudikáció vagy neuralgikus fájdalom volt, mint a PIVD egyetlen tünete, diagnosztikai dorzális gyökér ganglion (DRG) blokkot kaptak bupivakain 0, 25% – kal. Miután megerősítette a megfelelő szintet, az impulzusos RF (pRF) 42℃ – on 4 percig 10 cm-es RF tűvel, 10 mm-es aktív csúcsmal történt.

azokban az esetekben, amikor az LBP több etiológiáját levonták, az eljárásokat a krónikus gerincfájdalom klinikai kezelésének algoritmikus megközelítése alapján tervezték .

azokat a betegeket, akik bármilyen korábbi LBP-műtéten estek át, valamint terhes nőket, kizárták a vizsgálatból. A nyomon követés során elveszett betegeket lemorzsolódásnak tekintették. A betegek a tünetek klinikai diagnózisának megfelelően intervenciós fájdalomkezelési eljárásokon mentek keresztül (1.táblázat).

etoricoxib 120 mg tablettát alkalmaztak a nociceptív fájdalom enyhítésére. A naponta kétszer 75 mg pregabalint és a lefekvéskor 10 mg amitriptilint olyan betegeknek írták fel, akiknek a fájdalma neuropátiás komponens volt. A betegek nyomon követését 1, 2 és 4 héten, majd ezt követően havonta, az eljárást követő 6 hónapig végezték.

a fájdalomklinikán tett első látogatáskor és az azt követő vizsgálatok során a beteg fájdalmát a visual analog scale (vas) pontszám alapján legfeljebb 6 hónapig értékelték, a fizikai fogyatékosságot pedig az Oswestry Disability Index (ODI) segítségével értékelték. A nyomon követési adatokat az OPD személyes látogatásakor vagy telefonos interjúban gyűjtötték össze.