Klinikai Adatokat,
Lisztérzékenység (glutén-szenzitív enteropathia, lisztérzékenység sprue)eredményei egy immun-mediált gyulladásos folyamat followingingestion búza, rozs vagy árpa fehérje fordul elő, hogy ingenetically fogékony egyének.(1) A celiakia gyulladásaa betegség elsősorban a vékonybél nyálkahártyájában fordul elő,ami villous atrófiához vezet.(1) a gastrointestinalis gyulladással összefüggő gyakori klinikai tünetek közé tartozik a hasi fájdalom,felszívódási zavar, hasmenés és székrekedés.(2) a lisztérzékenység klinikai tünetei nem korlátozódnak a gyomor-bél traktusra.A celiakia egyéb gyakori megnyilvánulásai a következők: kudarc (késleltetett pubertás és rövid termet), vashiány, visszatérő magzati veszteség, osteoporosis, krónikus fáradtság, recurrentaphthous stomatitis (fekély), fogzománc hypoplasia, ésdermatitis herpetiformis.(3) a lisztérzékenységben szenvedő betegek neuropszichiátriai tünetekkel is rendelkezhetnek, beleértve az ataxiát és aperiferális neuropathiát, és fokozott a nem-Hodgkin lymphoma kialakulásának kockázata.(1,2) a betegség egyéb klinikai rendellenességekkel is társul, beleértve a pajzsmirigygyulladást, az I. típusú diabetesmellitust, a Down-szindrómát és az IgA-hiányt.(1,3)
a cöliákia általában családokban fordul elő; a cöliákiás családtagokkal rendelkező egyének fokozott kockázatot jelentenek a betegség kialakulására. A genetikai érzékenység összefüggspecifikus HLA markerek. Az Egyesült Államokban a lisztérzékeny egyének több mint 97% – ánál van DQ2 és/vagy DQ8 HLA markerek,szemben az általános népesség körülbelül 40% – ával.(3)
a celiakia végleges diagnózisához jejunalbiopszia szükséges, amely villous atrophiát mutat.(1-3) tekintettel a biopszia invazivenatúrájára és költségeire, szerológiai és genetikai laboratorytesteket lehet használni a celiakia magas valószínűségével rendelkező egyének azonosítására. Ezt követően azokat az egyéneketpozitív laboratóriumi eredményeket kell utalni a vékonybélbibiopsziára, ezáltal csökkentve a felesleges invasiveprocedures számát. A szerológia szempontjából celiakia társulkülönböző autoantitestek, beleértve az endomysial, a tissuetransglutaminase (tTG) és a deamidált gliadin antitesteket.(4) bár ezeknek az antitesteknek az IgA-izotípusa általában túlnyomórészt celiakia esetén fordul elő,az egyének IgG-izotípusokat is termelhetnek, különösen akkor, ha az egyén IgA-hiányos.(2) a legtöbbérzékeny és specifikus szerológiai vizsgálat a TTG és deamidatedgliadin antitestek.