a könyv kódex formája-vagyis egy lapokba való görgetés, amely a dokumentum olvasását és kezelését sokkal könnyebbé tette-a római korban jelenik meg. Suetonius Divus Julius (56.6) egyik passzusából ered, a legenda szerint Julius Caesar volt az első, aki tekercseket, concertina-divatot hajtott végre Galliában kampányoló erői felé. De az átjáró pontos jelentése semmiképpen sem világos. Ahogy C. H. Roberts és T. C. Skeat rámutatnak, az a gondolat, hogy “Julius Caesar lehetett a kódex feltalálója… valóban lenyűgöző javaslat; de tekintettel a folyosót körülvevő bizonytalanságokra, kétséges, hogy lehet-e ilyen következtetést levonni”. A korai kódexek túlélésének bizonyítéka világossá teszi, hogy A keresztények voltak a legkorábbi, hogy széles körben használják a Kódexet. Számos ismert keresztény papirusz kódex a második századból származik, köztük legalább egy általánosan elfogadott, hogy legkésőbb KR.U. 150-ig. “Mindent összevetve, lehetetlen elhinni, hogy a kódex keresztény elfogadása bármikor megtörténhet, mint KR.U. 100 körül (természetesen korábban is lehetett)”. A változásnak minden bizonnyal gyakorlati okai voltak. A tekercsek nehezen olvashatók, ha az olvasó a dokumentum ellentétes végein szeretne konzultálni az anyaggal. Továbbá a tekercseket csak az egyik oldalon írták, míg a codex oldal mindkét oldalát használták.
végül a hajtásokat lapokra vagy “levelekre” vágták, és az egyik széle mentén kötötték össze. A kötött oldalakat merev burkolatok védték, általában bőrrel zárt fából. A Codex latinul egy “fa blokk”: a Latin liber, a “könyvtár” gyökere, a német Buch, a “könyv” forrása, mindkettő fára utal. A Kódex nem csak könnyebben kezelhető volt, mint a tekercs, hanem kényelmesen elfér a könyvtár polcain is. A gerinc általában megtartotta a könyv címét, szembenézve, megkönnyítve a gyűjtemény megszervezését.
a codex kifejezés technikailag csak a kéziratos könyvekre utal-azokra, amelyeket egyszerre kézzel írtak. Pontosabban, a kódex az a kifejezés, amelyet elsősorban a római időkből a középkorig kötött kéziratra használnak.
a negyedik századtól kezdve a kódex lett a könyvek szabványos formátuma,a tekercseket pedig már nem használták. Miután a pergamen tekercs tartalmát codex formátumban másolták, a tekercset ritkán őrizték meg. A túlélők többségét a régészek találták meg temetkezési gödrökben és az elfeledett közösségek eltemetett szemétjében.