La Belle Dame sans Merci: Egy Ballada

La Belle Dame sans Merci: Egy Ballada

John Keats

O, mi mindent néked, lovag,
Egyedül halványan csavargás?
a sás elszáradt a tóból,
és madarak nem énekelnek.

O what can ail thee, knight-at-arms,
So haggard and so woe-begone?
a mókus magtárja tele van,
és az aratás befejeződött.

a homlokodon liliomot látok,
kínzó nedvességgel és lázas harmattal,
arcodon pedig halványuló rózsát
gyors elsorvad.

találkoztam egy hölgy a meads,
teljes szép—a faery gyermeke,
haja hosszú volt, lába könnyű volt,
szeme vad volt.

tettem egy koszorú a fején,
, Majd a karkötők is, illatos zóna;
úgy nézett rám, mint ő a szeretet,
De édes nyögés

nekem, mint a járkálás paripa,
De semmi mást nem láttam egész nap,
A rosszindulatú volna hajlítani, énekelni
A faery dalát.

talált nekem gyökereit élvezettel édes,
és méz vad, és manna-Harmat,
és persze a nyelv furcsa azt mondta-
“szeretlek igaz”.

elvitt az Elfin grotjához,
és ott sírt és sóhajtott teljes fájdalommal,
és ott becsuktam vad szemeit
csókokkal.

és ott aludt,
és ott álmodtam-Ah! jaj betide!-
a legújabb álom, amit valaha is álmodtam
a Hideg hegy oldalán.

sápadt királyokat és hercegeket is láttam,
sápadt harcosok, halál-sápadt voltak mind;
sírtak— ” La Belle Dame sans Merci
there have in thrall!”

a gloamban láttam kiéhezett ajkukat,
szörnyű figyelmeztetéssel gapèd széles,
és felébredtem, és itt találtam,
a Hideghegy oldalán.

és ez az oka annak, hogy itt tartózkodom,
egyedül és palely loitering,
bár a sás elszáradt a tótól,
és nem énekelnek madarak.

A La Belle Dame sans Merci összefoglalója

• A “La Belle Dame sans Merci” népszerűsége: John Keats, egy nagy angol költő írta “la Belle dame sans merci”. Ez egy ballada, amelyet 1819-ben adtak ki. A cím származik a vers, La Belle Dame sans Mercy, írta Alain Chartier. A vers egy lovag és egy gyönyörű nő történetéről szól. Ezután szemlélteti, hogy a szerelem jelentős szerepet játszik az ember életében. Népszerűsége azonban a szomorúság, a halál és a csábítás erejének témája.
• “La Belle Dame sans Merci”, mint a megtévesztés képviselője: a vers egy lovag tragikus történetét meséli el, aki beleszeret egy hölgybe, de megbetegszik. Egy idegen találkozik a lovaggal, és a nyomorult állapotáról érdeklődik. A lovag elmondja neki a gyönyörű nőt a réteken. Szerelmeskedtek, miközben mellette sétált, és gyönyörű dalokat énekelt neki. Egyszer elvitte a különleges helyére, ahol megcsókolta, és a körülötte lévő nyugalom elaltatta. Aztán azt álmodta, hogy furcsa emberek figyelmeztetik őt a tisztességes hölgyről. A hideg domboldalon ébredt fel, ahol az idegen megtalálta. A tragikus ballada a lovag szomorú állapotáról és a hölgy megtévesztéséről szól.
• főbb témák a “La Belle Dame sans Merci” – ben: A vers fő témái az illúzió a valósággal, a halállal, a szerelemmel és a csábítással szemben. A hölgy szépségével rabszolgává tette a lovagot, és otthagyta meghalni a tónál. A lovag álma azt is jelzi, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy csapdába ejtett egy embert. Valójában, van egy sor balsorsú férfi, akinek ő elhagyott. A vers azt az üzenetet közvetíti, hogy a szeretet, a szépség és az öröm rövid életű, és hogy a fizikai szépség és a csábítás félrevezetheti az embert.

A “La Belle Dame sans Merci” – ben használt irodalmi eszközök elemzése

az irodalmi eszközök olyan eszközök, amelyeket az írók használnak érzelmeik, ötleteik és témáik közvetítésére, hogy a szövegek vonzóbbá váljanak az olvasó számára. John Keats számos irodalmi eszközt is használt ebben a versben, hogy kifejezze a lovag nyomorúságos állapotát. A versben használt irodalmi eszközök elemzését az alábbiakban ismertetjük.

1. : Az asszonancia a magánhangzók ismétlése ugyanabban a sorban, mint például a /o/ hangja a “So haggard and so Woo-begone” – ban, valamint a /i/ in “hangja”és ott becsuktam a vad vad szemét”.
2. Mássalhangzás: a Mássalhangzás a mássalhangzók ismétlése ugyanabban a sorban, mint például a /n/ in “és a honey wild” és a manna-Harmat”, valamint a /l/ in”egyedül és palely loitering” hangja.
3. alliteráció: az alliteráció a mássalhangzók megismétlése ugyanabban a sorban, gyors egymásutánban, mint például a /w/ in hangja “szörnyű figyelmeztető gapèd széles.”
4. : A képeket arra használják, hogy az olvasók érzékeljék az öt érzéküket érintő dolgokat. Például: “elvitt az ő Elfin grotjához”, “láttam sápadt királyokat és hercegeket is”és” ott sírt és sóhajtott.”
5. Enjambment: úgy definiáljuk, mint egy gondolat vagy záradék, amely nem ér véget a sortörés; ehelyett mozog a következő sorban. Például:

“a legújabb álom, amit valaha álmodtam
a Hideghegy oldalán.”

1. : A szimbolizmus azt jelenti, hogy a szimbólumokat az ötletek és tulajdonságok jelzésére használjuk, szimbolikus jelentéssel ellátva, amely különbözik a szó szerinti jelentésektől. Az olyan mondatok, mint: “madarak nem énekelnek”, “liliom a homlokodon” és “halványuló rózsa”, a halál eljövetelét szimbolizálják.
2. metafora: ez a beszéd alakja, amelyben implicit összehasonlítás történik a természetben eltérő tárgyak között. Például: “látok egy liliomot a homlokodon”. Itt a sápadtságot egy fehér liliomhoz hasonlítják.
3. Anaphora: néhány vers első részében egy szó vagy kifejezés ismétlésére utal. Például, “és ott” megismétlődik a nyolcadik versszakban, hogy hangsúlyozzák a pontot.

” és ott aludt,
és ott álmodtam-Ah! jaj betide.”

A “La Belle Dame sans Merci” – ben használt költői eszközök elemzése

költői és irodalmi eszközök azonosak, de néhányat csak a költészetben használnak. Itt található a versben használt költői eszközök elemzése.

1. Stanza: a stanza néhány sor költői formája. Tizenkét versszak van ebben a versben, mindegyiknek négy sora van.
2. Quatrain: a quatrain a perzsa költészetből kölcsönzött négysoros stanza. Itt minden stanza quatrain.
3. Rímséma: a vers az ABCB rímsémát követi, és ez a minta a végéig folytatódik.
4. End Rhyme: End Rhyme használják, hogy a stanza dallamos. Például: “sour / four”, “child/wild”, “zone/moan” és ” betide/side.”
5. ismétlés: a vers első és utolsó versszakában a következő sorokat ismételték meg, amelyek zenei minőséget teremtettek a versben. Például:

“önmagában és sápadtan?
a szánkó kiszáradt a tóból,
és madarak nem énekeltek.”

1. refrén: a versekben bizonyos távolságra megismételt sorokat refrénnek nevezik. A következő verseket ugyanazokkal a szavakkal ismételjük meg, mint az alábbiakban.

” önmagában és sápadtan?
a szánkó kiszáradt a tóból,
és madarak nem énekeltek.”

az alább megadott sorokat egy szerető használhatja az ember szépségének imádására és a szeretet kifejezésére.

” találkoztam egy hölgy a meads,
teljes szép—a faery gyermeke,
haja hosszú volt, lába könnyű,
szeme vad volt.”