a koreai ábécé 14 betűből áll az alapvető mássalhangzókhoz és 10 betűből az alapvető magánhangzókhoz. Ezen kívül vannak összetett betűk, amelyek mindegyike két alapvető betűből áll. Ha lapozzunk lefelé, meg fogja találni a teljes koreai ábécé formájában kattintható csempe.
a koreai betűket nem lineáris karakterláncként írják, mint angolul, hanem klaszterekként, mindegyik klaszter egy szótagot képvisel. A fenti példamondatnak 6 szótaghalmaza van. Kétféle módon lehet elrendezni az alkotóelemeket egy klaszterben, attól függően, hogy a magánhangzó szimbólum függőleges vagy horizontális.
a klaszter első része mindig mássalhangzó (“C” az ábrán), amelyet magánhangzó (v) követ. Egyes magánhangzók, amelyek teljes függőleges alakúak, a mássalhangzó jobb oldalára vannak írva, mint a bal példában; néhány magánhangzó, amelynek általános horizontális alakja van, a mássalhangzó alatt van írva, mint a jobb oldali példában. A harmadik rész (úgynevezett “talapzat”), ha van ilyen, mindig egy mássalhangzó (C), amelyet a klaszter alján írnak.
egyes szótagok nem rendelkeznek az utolsó mássalhangzóval, és egyszerűen magánhangzóval végződnek. Ezután a klaszter így néz ki:
bár minden koreai szótag írott formában egy mássalhangzó betűvel kezdődik, nem minden koreai szótag, amikor kiejtik, valójában egy mássalhangzó hanggal kezdődik. A 14 koreai mássalhangzó betű egyike a kontextustól függően “null (hangtalan) mássalhangzóként” működik, amely csupán egy szóköz birtokosaként szolgál a szótag első pozíciójának elfoglalására. Így a null mássalhangzóval írt szótag az első pozícióban, amikor kimondják, magánhangzóval kezdődik (a klaszter második eleme). A null mássalhangzó szimbólum hasonlít a zero (0) Arab számra (de érdekes véletlen egybeesés; a koreai ábécét a 15.században találták fel, évszázadokkal azelőtt, hogy az arab számokat Koreába vezették). Ez a nulla (0) alakú betűnek van egy hangja, amikor egy klaszter alsó helyzetébe kerül. A talapzat helyzetében a /ng/ hangot képviseli.
A cikk elején bemutatott koreai kifejezés “koreai olvasást és írást” jelent. A 6 szótagcsoport közül az első három mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó klaszter; az utolsó három mássalhangzó-magánhangzó klaszter, talapzat nélkül. Ellentétben a kínai karakterekkel, amelyek a dolgok vagy ötletek grafikus ábrázolásai, a koreai ábécé hangokat képvisel. Azonban, csakúgy, mint az angol nyelvben, a szó tényleges kiejtését nem mindig lehet pontosan megjósolni a tönköly útján. Koreai nyelven, egy szó kissé eltérhet a tényleges kiejtéstől, elsősorban a hangok kontextusfüggő variációi miatt.
Kattintson az alábbi bármelyik betűre, hogy megismerje a hangot, majd nézze meg, hogyan jelenik meg a betű, amikor klaszterekbe van összeállítva.
ha rákattint, megnyílik egy új ablak/fül, és a kiválasztott betű megjelenik a nézet felső részén.
Alapvető Előzték
Alapvető Magánhangzók
Összetett Előzték
Összetett Magánhangzók
Hangul
: a nevet a koreai ábécé
A koreai ábécé az úgynevezett “Hangul” Koreában. Ennek a kifejezésnek az első szótagja, “Han”, “Korea” vagy “koreai”; a második szótag, a” Gul ” betűket (karaktereket) jelent. A K-O-R-E-A volt az ország neve egy időben a történelemben, nevezetesen a 10. és 14. század között. Ebben az időszakban, Korea volt az első széles körben ismert, hogy a nyugati féltekén keresztül kölcsönhatások perzsa és arab kereskedők. Ezért az európai nyelvekben A” Korea “(a királyság neve, amely i.e. 919 és 1392 között létezett; szó szerinti jelentése:” magas és csodálatos”) lett az ország neve. Koreában azonban a “Korea” 1392 után megszűnt az ország neve. Ma a koreaiak hazájukat “Han-Gook” – nak (Han ország) hívják. A szótag “Han” (a magánhangzó /a/ A szó hasonló /a/ az “apa”) jelenik meg sok szóval, hogy utal a dolgok hagyományosan Koreai, mint a “Han-Bok” (koreai ruházat), “Han-Sik” (Koreai élelmiszerek), “Han-Ji” (koreai papír: finom kalligráfia papír készült a hagyományos módon) és “Han-Ok” (koreai ház: hagyományos koreai építészet fekete tetőcserepek és ajtók/ablakok borított Han-Ji papír).