EREDMÉNYEK
Rendszeres felülvizsgálatok
nem voltak rendszeres felülvizsgálatok találtam kifejezetten a téma a jóga a szorongás vagy a szorongásos zavarok, bár a jóga tartalmazza rendszeres felülvizsgálatát kiegészítő, valamint önsegítő kezelés szorongásos zavarok.21
randomizált és nem randomizált, kontrollos vizsgálatok
nyolc vizsgálatot találtak. Mindegyik kontrollos vizsgálat volt; hatot randomizáltak22–27-et, kettőt pedig nem randomizáltak.Öt vizsgálatban 28,29 a befogadási kritérium egy szorongásos zavar (szorongásos neurózis, rögeszmés-kényszeres rendellenesség és pszichoneurózis) diagnosztizálása volt.22-24,28,29 két vizsgálatban résztvevők szenved, szorongás, azaz a vizsgálat szorongás, s a kígyó fóbia által meghatározott, a szerzők a mérési skálák,25,27, illetve a fennmaradó vizsgálatban résztvevők alá egy eljárás, ami várható volt, hogy a szorongást provokáló, nevezetesen egy vizsgálat.26
egyéb vizsgálatok
nem találtak releváns kvalitatív kutatásokat.
kizárt vizsgálatok
négy vizsgálat (öt tanulmány) került kizárásra, amelyekben a résztvevők látszólag egészségesek voltak, és a szorongást az eredménymérések egyik elemeként mérték.10-14 ezek rövid leírása már szerepel a bevezetőben. Négy olyan vizsgálatot zártak ki, amelyekben az elsődleges befogadási kritérium fizikai betegség volt.30-33 két vizsgálatot kizártak a kontrollcsoport hiánya miatt.34,35
A tanulmányok nyelve a következőket tartalmazza:
minden tanulmány angol nyelven készült, hat Indiából, egy pedig az Egyesült Államokból és Kanadából.
az egyes vizsgálatok összefoglalása
az 1. táblázat a vizsgálati módszertan bontását, valamint az eredeti vizsgálatban azonosított főbb eredményeket, valamint a post hoc számításokat tartalmazza.
egy kórházi vizsgálatban az Egyesült Államokban, Shannahoff-Khalsa et al22 használt jóga, mint a kezelés beavatkozás obszesszív kompulzív zavar (OCD). A tanulmány résztvevői mind a közösségből származtak, mindegyiknek megerősített DSM-III-R (mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, harmadik kiadás, felülvizsgált) diagnózisa van az OCD-ről. A mintát randomizálták, val vel 12 a kundalini jóga egy változatát gyakorolja, amely számos technikából állt, beleértve a mantra meditációt, valamint egy OCD specifikus technikát, amely csak a bal orrlyukon keresztül lélegzett (lásd Shannahoff-Khalsa et al36 a részletekért). A fennmaradó 10 beteg egy kontroll rendszert gyakorolt, amely szintén meditatív volt, lehetővé téve a kutatók számára, hogy teszteljék azt a hipotézist, miszerint “a meditációs technikák általában nem hatékonyak”, és hogy “rendellenesség-specifikus” technikákra lehet szükség. Három hónap alatt a jógacsoport szignifikánsan nagyobb javulást mutatott a Yale-Brown obszesszív-kompulzív skálán és más skálákon, mint a kontrollcsoport. A post hoc elemzés azonban azt mutatja, hogy ez csak egyenlő eltérések feltételezésével lehet igaz (1.táblázat). A Yale-Brown rögeszmés-kényszeres skálán 20-35% – os csökkenést klinikailag jelentősnek tartanak a szerzők. Ezt a jógacsoport esetében sikerült elérni (38,4% – os csökkenés), de a kontrollcsoport esetében nem (13,9% – os csökkenés).
két kórházi alapú indiai tanulmány a jógát a szorongásos neurózis kezelésére vizsgálta a feighner diagnosztikai kritériumai által diagnosztizált pszichiátriai járóbetegek között28 vagy DSM-III.23 egy nem randomizált vizsgálatban Sharma et al28 szignifikánsan nagyobb javulást talált a jóga csoportban, mint a placebo kontrollcsoport a Hamilton szorongásos skála mérésein, legalábbis a vizsgálat első három hetében. Három hét elteltével 23, 7% – kal csökkent a jóga csoport. Ez a csökkenés valószínűleg klinikai jelentőséggel bír; azonban, Az átlagos Hamilton szorongás skála pontszám 22.7 a beavatkozás után még mindig olyan szinten van, amely általában kezelést igényel.37 a szorongásos tünetek szubjektív intenzitásán alapuló egyéb eredmények vegyesebbek voltak. Sahasi et al23 egy randomizált, kontrollált vizsgálatban hasonlította össze a jógát a diazepámmal, amely anxiolitikus. A három hónapos vizsgálat végén a szerzők felfedezték, hogy a jóga csoport szignifikánsan alacsonyabb személyiség-és Képességvizsgálati Intézetet rögzített szorongás skála pontszámok és tünetjel leltár pontszámok, megállapítások, amelyeket nem replikáltak a diazepam csoportban. Azt is megállapították, hogy a tanácsadó pszichiáter által értékelt általános javulás nagyobb volt a jóga csoport számára (76, 7%), mint a diazepam csoport esetében (50%), bár ehhez nincs statisztikai jelentősége. A személyiség-és Képességvizsgálati Intézet esetében a csoport közötti átlagos különbség utáni T-teszt nem volt szignifikáns (1.táblázat).
Vahia et al24, 29 két vizsgálatot végzett egy nagyobb, kilencéves vizsgálat részeként, amit pszichofiziológiai pszichoneurózis-kezelésnek neveznek. A Psychoneurosis egy olyan kifejezés, amelyet már nem használnak diagnózisként, amely eredetileg mind a szorongásra, mind a depressziós rendellenességekre utalt. A pszichofiziológiai kezelés a jóga egyik formája volt, amely Patanjali fogalmain alapult. Az első vizsgálatban 24 jóga kezelést hasonlítottak össze egy pszeudo-jóga kezeléssel, amelynek célja, hogy olyan kontrollként működjön, amely biztosíthatja a beteg vakítását. A résztvevők mindkét csoportja egyenértékű volt a Taylor szorongásos skálájával mért kiindulási szorongással. A megfelelő kezelések után az eredeti jóga csoport szignifikánsan alacsonyabb szorongási pontszámokat rögzített, mint a kontrollcsoport. A második vizsgálatban 29 jóga kezelést hasonlítottak össze a szorongásoldó és antidepresszáns gyógyszerekkel, a klórdiazepoxiddal és az amitriptilinnel, ezúttal olyan betegek körében, akiknél pszichoneurosis vagy pszichoszomatikus rendellenesség diagnosztizálódott. Az eredmények azt sugallták,hogy a jógát gyakorló betegek szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentették Taylor szorongásos skáláját, mint a kábítószer-csoportban.
két indiai tanulmány vizsgálta a jóga alkalmazását vizsgálati szorongás kezelésére.25,26 Broota és Sanghvi25 háromféle összehasonlítást végzett Broota relaxációs technikájuk, Jacobson progresszív relaxációs technikája, valamint az olyan egyetemi hallgatók ellenőrzése között, akiknek kórtörténetében vizsgálati szorongás volt, és magas kiindulási pontszámot rögzítettek Spielberger teszt szorongásos skáláján. A Broota relaxációs technika négy, a jógából adaptált gyakorlatból áll, automatikus javaslattal kombinálva. A háromnapos beavatkozás után a Broota relaxációs csoport szignifikánsan nagyobb javulást mutatott a szorongásellenőrzési lista mérésében, mint a Jacobson progresszív relaxációs csoportja és a kontrollcsoport. Nem volt jelentős a csoport közötti különbségek az önértékelés létra skála intézkedés. Az orvostanhallgatókkal folytatott három hónapos vizsgálatban a Malathi és a Damodaran26 egy hónappal a vizsgálatok előtt és a vizsgálatok tényleges napján szignifikánsan csökkentette a szorongást a jóga csoport kezelése után. A kontrollcsoport esetében nem volt ilyen jelentős csökkenés. A csoport közötti post hoc T-tesztek a kezelés után szignifikáns különbséget mutattak a vizsgálat előtt egy hónappal és a vizsgálat napján (p<0, 001 mindkét esetben). A kezelés előtt egyik időpontban sem volt ilyen különbség. A vizsgálat napján a jóga csoport átlagos állapotjellemző-szorongási leltár-pontszáma 34,0% – kal csökkent a kezelés előtti mérsékelt szorongási tartományról a kezelés utáni alacsony szorongási tartományra, ami klinikailag jelentős változást jelent.38
végül egy speciális fóbiák kezelésével foglalkozó tanulmányban Norton és Johnson27 kezelte a kígyót szorongó, első éves pszichológiai hallgatókat jógával vagy progresszív relaxációval. A tanulmány célja annak a hipotézisnek a tesztelése volt, hogy a jóga alkalmasabb lehet a kognitív szorongásra, míg a progresszív relaxáció előnyösebb lehet a szomatikus szorongásra. Az eredmények alátámasztják ezt a hipotézist.
a fent leírt nyolc vizsgálat közül csak három vizsgálat esetében számították ki a szabványosított átlagos eltéréseket, ahol elegendő adat állt rendelkezésre, és azokat az 1.táblázat tartalmazza.
A módszertan értékelése
A vizsgálat minőségének mérése
a vizsgálati módszertan jelentése a legtöbb vizsgálatban gyenge volt, és voltak módszertani hiányosságok is (1.táblázat). Az elfogultság lehetősége ezért magas. Bár nyolc vizsgálatból hatot randomizáltak, csak egy mutatott megfelelő randomizációs és elosztási módszert.22 az egyik tanulmány nem megfelelő sorozatszámozási módszert alkalmazott, a betegek ezt követő blokkmozgatásával a kontrollcsoportba a jóga végrehajtásának képtelensége miatt.23 az összes többi randomizált, kontrollos vizsgálatban a felosztás randomizálásának vagy eltitkolásának módszerét nem részletezték. Tekintettel a jóga természetére, a résztvevők vakítása általában nem tekinthető megvalósíthatónak. Két vizsgálatot kettős vaknak,24,29-nek írtak le, bár a résztvevőket nem vakították meg az egyik vizsgálatban.29 az eredményértékelőt még meg lehet vakítani, ezt mindkét vizsgálatban elvégezték, 24,29, De vagy nem tették meg, az önértékelés miatt nem volt lehetséges, vagy a többiekben nem említik. A Sahasi et al23 és a Sharma et al28 (három hét után) tanulmányaiban nagy veszteség volt a nyomon követés, és ez aggodalomra ad okot a shannahoff-Khalsa et al, 22, amely torzíthatja az eredményeket. A három tanulmány közül egyik sem indokolta a lemorzsolódást, a többieknél pedig egyáltalán nem részleteztek részleteket.
Egyéb módszertan
csak egy vizsgálat jelentett teljesítményszámítást, teljesítette a minimális mintaméretet, még a lemorzsolódást is lehetővé tette, és tájékoztatást adott az eredmények klinikai jelentőségéről.22 ebben a felülvizsgálatban lehetőség szerint foglalkoztak a klinikai jelentőséggel, de a vizsgálatok közül kettő nem rendelkezett elegendő adattal,23,29 két vizsgálat saját skáláját használta,25,27, és az egyikben alkalmazott skálára vonatkozó szükséges információk nem álltak rendelkezésre.24 a vizsgálatok közül csak az egyikben volt szándék az elvégzett és jelentett analízis kezelésére.22 a vizsgálatok közül kettő egyértelműen nem számította ki az eredményeket ezen az alapon, 23,28, a többiek pedig nem említették ezt a kérdést, vagy nem volt elegendő részlet a számítások alapjának megállapításához. Egyes vizsgálatokban nem volt megfelelő az életkor, a nem és a kiindulási szorongás megoszlása a csoportok között.23-29 ez különösen súlyos probléma a Sahasi et al23 tanulmányában, mivel a résztvevők a randomizáció után blokkoltak. Három tanulmány részletezte az életkor és a nem megoszlását.22,23,28 Kiindulási szorongás adatok az elsődleges eredmény intézkedés kielégítően egyenértékű, a kezelési csoportok között három tanulmányok,22,24,26 pedig az egyik vizsgálatban egyenértékűség szerepel.27 a legfontosabb közös beavatkozások az egyidejű gyógyszeres kezelések és a pszichoterápia voltak. Három tanulmány adott néhány részletet ebben a kérdésben, de egyikük sem foglalkozott vele semmilyen módon megfelelően, vagy ellenőrizte, hogy a megadott utasításokat betartották-e.22,23,28 a többi tanulmány nem részletezte ezt a kérdést. Feighner diagnosztikai kritériumait, a diagnosztikai kritériumok DSM-be történő felvételének előfutárát egy vizsgálatban alkalmazták.28 két tanulmány nem határozta meg, hogy mely diagnosztikai kritériumokat használják.24,29 két tanulmányban a Táblázatokban a címkézés hibái voltak, ami bizonyos feltételezéseket tett szükségessé a bennük lévő adatok értelmezésében.26,27 egy vizsgálatban a táblázatokban szereplő adatok egy része megbízhatatlan volt.28
statisztikai módszereket
a legtöbb vizsgálatban megfelelő statisztikai módszereket alkalmaztak.22,25,27-29 Egy vizsgálatban, ahol minden egyes csoport esetében csak a T utáni t-tesztet végezték el, elegendő adat állt rendelkezésre ahhoz, hogy a csoport összehasonlítását post hoc módon lehessen elvégezni az átlagos különbség alapján.23 A fennmaradó két tanulmány volt csak elegendő adat, hogy lehetővé tegye egy t-teszt a vizsgálat utáni azt jelenti, bár a kiindulási egyenértékűség tekintetében szorongás intézkedés biztosítja, hogy ez az összehasonlítás volt értelmes.24,26