Komikus Margaret Cho: ‘én találtam fel A Lemondási’

Margaret Cho humorista évtizedeket töltött verseny-és szexualitáskritikusként, hangos, unapologetikus márkát faragva a színpadon és a képernyőn. Az egyik bitje az ázsiai-amerikai nőkről szól társkereső fehér férfiak.

“azt hiszem, mint egy ázsiai-amerikai nő, mi tényleg fetisizált fehér kultúra és a fehér férfiak különösen,” azt mondta,. “És így van ez a dolog, hogy mi egyfajta hatalomra azáltal, hogy a kapcsolatok a fehér férfiak. És ez a fajta dolog olyan, mint … saját értékünk elhalványul a fehérség értékéhez képest. Szóval ez az, amit a vicc próbál mondani, és próbál beszélni.

” bemászik a sztereotípiába. Olyan, mint egy szerencse süti.”

Cho San Franciscóban nőtt fel olyan képregényekben, mint Joan Rivers és Robin Williams. A szüleinek volt egy meleg könyvesboltja. Az alapot egy szókimondó ikonra helyezték. De mielőtt mindenki tudta a nevét, Cho volt egy kis baj megtalálni a hangját, mint egy fiatal Ázsiai Női induló komédia.

“egy étteremben játszottam, és nem volt rólam fényképük, mert nem készítettem fejlövést” – mondta. “Tehát volt egy rajzolt Kínai karikatúra — volt, mint, nagy buck fogak, eszik egy tál rizst … úgy gondolták, hogy ez segíteni fog a jegyek eladásában az előadásra.”

elmesélte ezt a történetet egy élő közönségnek az NPR washingtoni központjában, a hónap elején, egy olyan interjúsorozat részeként, amelyben a szabálytörő nők komédia. Megkérdeztem tőle, hogy gondolt — e arra, hogy kilépjen a műsorból, és azt mondta, nem jutott eszébe, hogy még ilyen ereje is van.

“abban az időben, amikor rasszista voltál az ázsiaiakkal szemben, nem rasszizmusnak tekintették” – mondta. “Hosszú idő volt, amikor azt kellett gondolnunk: színes emberek vagyunk? “

Ez a harc erősített, amikor megkapta saját ABC vígjáték, 1994-ben az úgynevezett Amerikai Lány alapján Cho élet nőnek fel, az Egyesült Államok a koreai bevándorló szülők. Koreai amerikaiak elutasította a ábrázolása a közösség a show, mint unalmas, uncreative és elterjedt a rossz sztereotípiák.

Cho megjegyezte, hogy a közösség már akkoriban harciasnak érezte népszerű képét. 1991 márciusában egy koreai születésű üzlet tulajdonosa lelőtte Latasha Harlins-t, egy fekete 15 éves lányt Los Angelesben. A halál volt az egyik szikra, amely meggyújtotta a Los Angeles-i faji zavargásokat.

“Ez volt az első alkalom, hogy a koreai amerikaiak bármilyen minőségben ábrázolták magukat” – mondta. “Annyira dühösek voltak amiatt, hogy én voltam az a komikus, aki hihetetlenül mocskos szájú volt, és látták az HBO special-t, és egyébként is nagyon kiakadtak rám. Ezért tiltakoztak a műsor ellen, és különböző magazinokban és újságokban tették közzé ezeket az op-ed cikkeket … szívszorító volt, hogy nem fogadtam el a közösségemet.”

All-American Girl was cancelled after one season. Cho beszélt az utóhatások a stand-up különleges vagyok az, aki Akarok, ragasztva, 1999-ben.

de annyira lekötött az elfogadás gondolata. Ez annyira fontos volt számomra, hogy amikor vége lett a műsornak, szétestem. És egyáltalán nem tudtam, ki vagyok. Én voltam ez a Frankenstein szörnyeteg, ami a régi stand-up fellépésemből állt, összekeverve a fókuszcsoportok véleményével arról, hogy mi legyen az ázsiai amerikaiak … Fájdalmas volt. És azt tettem, amit az ázsiai embereknek nagyon nehéz: alkoholista lettem. És ez nem könnyű, mert nem ihatunk. Minden piros lesz. “Van egy napégés?”

minden, ami ég, keményebb bőrt eredményezett. Húsz évvel később, Margaret Cho visszatért egy másik stand-up turnéval, frissen a Dagadtból. Erről és még többről beszélt.

Interjú kiemeli

a viccelődés a családja

azt hiszem, az első módja annak, hogy külön magam a családom csinál benyomások anyukám. Úgy értem, ez egy nagyon fontos dolog, ha ázsiai-amerikai vagy: ki kell gúnyolnod a szüleidet. Mert ez az, ami, mint — ez az, ami fog minket Amerikai. Tehát a családunk idegensége ellen nyomjuk, hogy ez legyen. Szóval nekem mindig is erről beszéltem.

az éles komédia jelenlegi légköréről, valamint a”cancel culture”

azt hiszem, alkalmazkodónak kell lennie. Szerintem nagyon jó humoristaként kihívni, és ez tényleg a képességekről szól. Úgy gondolom, hogy ez végül jobbá teszi a társadalmunkat, jobbá teszi a világunkat, mert olyan sokáig figyelmen kívül hagytuk ezeket a kérdéseket, hogy itt az ideje felzárkózni. …

nem tudom. Mert mindig úgy gondolok magamra, hogy 1994 — ben lemondtak, szóval biztonságban vagyok? Mint, olyan régen lemondtak, olyan, mint: kitaláltam a lemondást. Elkezdtem a lemondást. Úgy értem, hogy számomra olyan, mint-olyan sok tényező van, ami ebbe belemegy, és így számomra nagyon érdekes. Néhány ember elmarad, ez egy hosszú idő jön-egy igazi hosszú idő jön.

az ázsiai-amerikai komédia jelenlegi pillanatában, az őrült gazdag ázsiaiakkal kapcsolatban, mindig legyen az én talán és friss a hajóról

nagyszerű. Ez egy hosszú idő jön, bár-ez egy hosszú idő, hogy várjon. De ezek mind nagyszerű, nagyszerű, nagyszerű dolgok, amelyeket meg kell ünnepelni. … Eddie Huang, aki valójában írta a memoárt, az eredeti forgatókönyv része volt az életének, majd megkérdezte tőlem, hogy milyen volt egy ázsiai-amerikai TV-show-t csinálni az ABC-vel. Szóval tudod, én voltam az egyetlen, akit felhívhatott erre …

és természetesen Ali különleges akciói-Ali Wong különleges akciói számomra nagyon fontosak voltak, mert nem láttam egy másik ázsiai-amerikai nőt, aki komédia különlegességet készített. És ez olyan észbontó dolog volt. … Is, a búcsú Awkwafina az elmúlt évben — ez egy ilyen nagy film is. Tehát van még-ez olyan, mint, azt akarom, hogy még több legyen, tudod. …

úgy gondolom, hogy több értelme van annak, hogy a közönség valóban kijelenti: “ezt akarjuk.”Vagy van mód arra, hogy beszéljünk arról, mennyire izgatottak vagyunk az ilyen típusú műsorok és filmek miatt, és hogy a támogatásunk könnyen érezhető, és hogy a reprezentáció gondolata könnyen érezhető, és hogy megvan a nyelvünk, hogy elfogadjuk és beszéljünk róla. Azt hiszem, ha láthatatlansággal van dolgunk, és a média, a filmek és a televízió figyelmen kívül hagyja, akkor nagyon nehéz … beszélj róla, mert nem is tudod, hogy láthatatlan vagy. Szóval ez egy nagyon furcsa hely. És úgy gondolom, hogy végre van néhány képünk-ez kezd megtörténni, és ez nagyon jó.

Lauren Hodges, Bilal Qureshi, Joanna Pawlowska és Sami Yenigun készítette és szerkesztette az interjút. Patrick Jarenwattanon adaptálta az Interneten.