klinikai szignifikancia
a csigolya L2 szint körüli elváltozások befolyásolhatják a conus medullaris-t, és conus medullaris szindrómának nevezik. A tünetek közé tartozik a hirtelen fellépő súlyos hátfájás, a perianális érzéstelenítés, a szimmetrikus alsó végtag motoros gyengesége hiperreflexiával, valamint a korai bél-és hólyagműködési zavar. Ismert okai conus medullaris szindróma közé gerinc törés, porckorongsérv, daganatok, trauma, epidurális tályog, infarktus. Elengedhetetlen, hogy klinikailag megkülönböztessük ezt az állapotot a cauda equina szindrómától, amelynek okai hasonlóak, de súlyos egyoldalú radikuláris fájdalom, nyereg érzéstelenítés, Aszimmetrikus alsó végtag motoros gyengeség hyporeflexia esetén, valamint késői bél-és hólyagműködési zavar. A hüvelykujjszabály szerint a conus medullaris szindróma mind a felső, mind az alsó motoros neuron jellemzőket okozza, míg a cauda equina szindróma túlnyomórészt alacsonyabb motoros neuronjellemzőket okoz. Mindkét feltétel éves előfordulása 1,5-3,4 millió között van. A diagnózis T1 és T2 szekvenciákkal végzett sürgős MRI-vel történik a bemutatástól számított egy órán belül. Ortopédiai és idegsebészeti konzultációra van szükség, mivel a kezelés elsősorban műtéti, dekompresszióval laminectomia/discectomia vagy sequestrectomia útján. Kingwell et al., nincs szilárd bizonyíték a sürgős sebészeti beavatkozás támogatására a nem operatív kezelés felett a neurológiai eredmények szempontjából. Továbbá a műtét időzítése nem befolyásolja a traumás esetek neurológiai helyreállítását. A műtét azonban előnyösebb lehet a betegek preferenciája, a rövidebb kórházi tartózkodás, az ápolási ellátás rendelkezésre állása és a korábbi rehabilitáció miatt. A hátsó dekompresszió és a stabilizáció általában életképes lehetőségek a csökkent morbiditás és a sebészismeret miatt. Az anterior dekompresszió és a nem operatív kezelés azonos eredményeket kínál, azonban az anterior dekompresszió előnyös lehet a hólyag helyreállítása szempontjából, különösen sebészeti késés esetén.
a kötözött köldökzsinór szindróma egy kóros filum terminale által okozott állapot, amely megakadályozza a conus medullaris felemelkedését és korlátozza a gerincvelő mobilitását. Ennek eredményeként a gerincvelő abnormálisan megnyúlik, az alsó zsinórra utaló neurológiai tünetekkel. Ez általában diagnosztizálják időszakokban gyors növekedés serdülőkorban, de mehet diagnosztizálatlan felnőttkorig. Az MRI alacsony fekvő kúpot mutat, azaz az L2 csigolya vagy a megvastagodott filum terminale alatt. Tubbs és Oaks azonban olyan kötözött zsinór-szindrómás betegek csoportját tanulmányozta, akiknél a conus a normál tartományban volt, és azt javasolta, hogy ez az állapot a zsinór feszessége lehet, nem pedig a tiszta disztális nyúlás. Gyakran társul gerinc anomáliák, mint a diastematomyelia, dermális sinus, lipomas. A kezelés műtéti úton történik, és megállítja a tünetek progresszióját. Szerint Liu et al. a gerincvelő-szindrómában szenvedő felnőtteknél kerülni kell a spinális érzéstelenítést a hosszú távú neurológiai károsodás megelőzése érdekében.
A conus medullaris intramedulláris elváltozásai számosak. Neoplasztikus elváltozások közé tartoznak a glialis tumorok, mint például ependymoma, astrocytoma, és glioblastoma multiforme; nem glialis tumorok közé primitív neuroectodermalis tumor és hemangioblastoma együtt lymphoma, melanoma, és metasztázisok. A nem-neoplasztikus elváltozások közé tartoznak a granulomák, mint például a tuberkulózis és a sarcoidosis, parazita fertőzések, mint például a cysticercosis és schistosomiasis, demielinizáció sclerosis multiplexben, érrendszeri elváltozások, például érrendszeri rendellenességek, cavernoma, amyloid angiopathia és dysembryogenetikus elváltozások, például lipoma, dermoid ciszta, epidermoid ciszta és teratoma.
az intramedulláris tumorok előfordulása a conusban nagyjából 10%, a leggyakoribb a myxopapilláris ependymoma (50%), amelyet lipoma, hemangioblastoma és astrocytoma követ (egyenként 11, 5%). Olyan betegeknél, akiknél olyan tünetek jelentkeznek, mint az alsó végtagfájdalom, az alsó hátfájás, az érzékszervi zavarok, a bél-és hólyagproblémák, a motoros gyengeség és a nyerges érzéstelenítés. A szakrális ideggyökér kompressziója súlyos perineális fájdalmat okozhat. Conus tumorok okozhat szakrális ideg gyökér tömörítés hasonló isiász vagy cauda equina szindróma miatt degeneratív betegség lemez. A vizeletürítési rendellenességek a betegek 91% – ában fordulnak elő, beleértve a csökkent ürítési vágyat, a sphincter dyssynergia-t és a detrusor areflexia-t. Az összes daganat kezelése elsősorban sebészeti, a betegek nagyjából 81% – ában teljes reszekcióval. A legmagasabb reszekciós arány az ependymoma és a hemangioblastoma esetében 90%, az asztrocitómák esetében pedig 50-76%. In-Ho Han et al. 26 beteg esetében vizsgálták a sebészeti eredményeket, és megállapították, hogy a módosított Japán Ortopédiai Egyesület (JOA) pontszám a betegek 26,9% – ánál romlott, 38,5% – ban stabil maradt, 34,6% – ban javult. A láb-és hátfájásban szenvedő 21 beteg közül az átlagos visual analog scale (VAS) pontszám 5, 4-ről 1, 8-ra javult.
a Desproges Gotteron artériája az L5-S1 lemez herniációjával összenyomódhat és conus medullaris szindrómához vezethet. Gyakran részt vesz az arteriovenosus fistulákban is, amelyeket mikrosebészeti vagy embolizációval lehet kezelni.