bár a fák a legnagyobb, legtermékenyebb organizmusok az erdőkben, az erdei ökoszisztéma sokkal több, mint a lakosság a fák nőnek a földön. Az erdők számos más növényfajnak, valamint számos állatnak és mikroorganizmusnak biztosítanak élőhelyet. Ezeknek a kapcsolódó fajoknak a többsége nem élhet máshol; abszolút követelményük van az erdős élőhelyre. Gyakran ez a szükséglet nagyon specifikus, mint amikor egy madárfajnak szüksége van egy adott típusú erdőre, a fafajok, az életkor és más feltételek szempontjából.
például a Kirtland poszáta (Dendroica kirtlandii) veszélyeztetett madárfaj, amely csak egy bizonyos korú és sűrűségű jack pine (Pinus banksiana) állományában fészkel Michigan északi részén. Ez a énekesmadár nem szaporodik más típusú erdőben, beleértve a fiatalabb vagy idősebb Jack pine állványokat is. Hasonlóképpen, a veszélyeztetett foltos bagoly (Strix occidentalis) csak az Észak-Amerika nyugati részén található Régi növekedésű tűlevelű erdőkben fordul elő. Ugyanezek a régi növekedésű erdők más fajokat is fenntartanak, amelyek nem létezhetnek fiatalabb állományokban, például bizonyos zuzmók, mohák és májfélék.
általában azonban az erdőkben előforduló sok fajnak szélesebb ökológiai toleranciája van, és valójában különböző élőhelytípusok mozaikját igényelhetik. Észak-Amerika keleti részén például a fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus) jól működik az élőhelyek keverékében. Ehhez a fajhoz viszonylag fiatal, successional lelátókra van szükség, ahol bőséges és tápláló táplálék áll rendelkezésre, valamint az érett erdő menedékhelye, néhány tűlevelű uralta területen, amelyek télen sekélyebb hómélységgel rendelkeznek. Hasonlóképpen, a fodros nyírfajd (Bonasa umbellus) a legjobban olyan tájon működik, ahol különböző korú állványok vannak, beleértve a remegő nyárfa (Populus tremuloides) által uralt Érett erdőket is, néhány tűlevelű keverve.
általánosabban: az erdők biztosítják a Föld legtöbb növény -, állat-és mikroorganizmusfajának alapvető élőhelyét. Ez különösen igaz a trópusi esőerdőkre. Az erdőterület közelmúltbeli csökkentése, amely az 1950-es évek óta főként a trópusi erdő mezőgazdasági földhasználattá történő átalakításával jár, kritikus környezeti problémát jelent a biológiai sokféleség csökkenése szempontjából. Az erdőirtás fontos hatással van az éghajlatváltozásra és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésre is.