célkitűzés: az endocervicalis curettage (ECC) szerepének meghatározása a rendellenes cervicalis citológiában szenvedő nők értékelésében és a cervicalis intraepithelialis neoplasia kezelését követően.
Study design: retrospektív chart review using the records of 2,126 beteg, akik látták a colposcopy Clinic, Baylor College of Medicine, között 1980 és 1995. Minden beteg említett, mert a nem szokványos méhnyak kenet pedig ment ismételje meg a Pap-kenet, kolposzkópos vizsgálat minden esetben a biopszia jelzett, endocervical küret során, amely vagy a krioterápia, lézer párologtatás, vagy egy HUROK elektrosebészeti kimetszés eljárás. A kezelést követően a Pap keneteket ütemezett módon végezték, az ECC-t pedig évente végezték el.
eredmények: az ECC negatív volt a nők 1849-ben (87%). Rendellenes volt a nem kielégítő kolposzkópiás nők 33% – ánál, a kielégítő kolposzkópiás nők 10% – ánál. Az ECC kóros volt a negatív biopsziás eredménnyel rendelkező betegek 21% – ánál és a biopsziával nem rendelkező betegek 42% – ánál. Az életkor növekedésével jelentősen megnőtt az abnormális ECC-eredmények száma. Az ECC-nek magas pozitív prediktív értéke volt az ektocervikális betegségre (86%), és magas negatív prediktív értéke volt az endocervikális betegségre (90%). Egy évvel a kezelést követően < a negatív nyaki kenettel rendelkező betegek 4% – ánál magas fokú elváltozást észleltek az ECC-n.
következtetés: Az ECC használata hasznos a rutin kolposzkópiával és biopsziával kihagyott betegség kimutatásában, és valószínűleg inkább ektocervikális betegséget, mint valódi endocervikális betegséget észlel. A kezelést követően az ECC nem tűnik szignifikánsan megbízhatóbbnak, mint a Pap kenet a jelentős maradék betegség jelenlétének kimutatásában.