Draco (/ˈdreɪkoʊ/; Görög: Δράκων, Drakōn; fl. c. IE 7. század), más néven Drako vagy Drakon, volt Athén első rögzített jogalkotója az ókori Görögországban. A szóbeli jog és a vérbosszú uralkodó rendszerét egy írott törvénykönyvvel váltotta fel, amelyet csak egy bíróság hajthat végre. Draco volt az első demokratikus törvényhozó, akit az athéni polgárok arra kértek, hogy törvényalkotó legyen a városállam számára, de a polgárok teljesen tisztában voltak azzal, hogy Draco olyan törvényeket hoz létre, amelyeket keménységük jellemez. A 19. század óta a drákói melléknév (görögül: δρακόντειος drakónteios) hasonlóan megbocsáthatatlan szabályokra vagy törvényekre utal, görög, angol és más európai nyelveken.
élet
a 39.olimpia alatt, KR. e. 622-ben vagy 621-ben Draco létrehozta a jogi kódexet, amellyel azonosítják.
életéről keveset tudunk. Valószínűleg Attika görög nemességéhez tartozott, amellyel a 10.századi Suda szöveg egyidejűleg rögzíti őt, Görögország hét bölcsének időszaka előtt. Az Aeginetan színházban történt haláláról szóló folklórtörténettel is foglalkozik. Egy hagyományos ókori görög népviseletben támogatói “annyi kalapot, inget és köpenyt dobtak a fejére, hogy megfulladt,és ugyanabban a színházban temették el”. Az igazság a haláláról még nem tisztázott, de ismert, hogy Dracót Athénból az athéniak a szomszédos Aegina szigetére vitték, ahol életének hátralévő részét töltötte.
drákói alkotmány
az általa lefektetett törvények (θεσμοί – thesmoi) voltak Athén első írásos alkotmánya. Annak érdekében, hogy senki ne tudjon róluk, fából készült táblákra (ἄξονες – axonok) helyezték őket, ahol csaknem két évszázadon át megőrizték őket háromoldalas piramisok (κύρβεις-kyrbeis) alakú sztéléken. A tablettákat axonoknak hívták, talán azért, mert a piramis tengelye mentén elforgathatók, hogy bármelyik oldalt elolvashassák.
az alkotmány számos jelentős újítást tartalmazott:
- a különleges osztály által ismert, önkényesen alkalmazott és értelmezett szóbeli törvények helyett minden törvényt írtak, így minden írástudó polgár számára ismertté váltak (akik az igazságtalanságokért fellebbezhetnek az Areopagushoz): “a Draco alatt kialakult alkotmány, amikor az első törvénykönyvet elkészítették”. (Arisztotelész: Athéni alkotmány, 5. rész, 41. szakasz)
- a törvények különbséget tesznek a gyilkosság és a szándékos emberölés között.
a törvények különösen kemények voltak. Például minden olyan adós, akinek státusza alacsonyabb volt, mint a hitelezőjé, rabszolgaságba kényszerült. A büntetés enyhébb volt azok számára, akik alacsonyabb osztályú tagnak tartoztak. A halálbüntetés volt a büntetés még kisebb bűncselekmények, mint például a lopás egy káposzta. A halálbüntetés drakonikus kódexben való liberális alkalmazásával kapcsolatban Plutarch kijelenti: “azt mondják, hogy maga Drakon, amikor megkérdezték, miért rögzítette a halál büntetését a legtöbb bűncselekményért, azt válaszolta, hogy ezeket a kisebb bűncselekményeket megérdemli, és nem volt nagyobb büntetés a fontosabbakért”.
minden törvényét Solon hatályon kívül helyezte a Kr.E. 6. század elején, az emberölési törvény kivételével.
gyilkossági törvény
sok vita után az athéniak úgy döntöttek, hogy I.E. 409-ben felülvizsgálják a törvényeket, beleértve az emberölési törvényt is. A gyilkossági törvény egy nagyon töredezett felirat, de kimondja, hogy az áldozat hozzátartozóin múlik, hogy vádat emelnek-e egy gyilkos ellen. A felirat megőrzött része szerint a véletlen gyilkosságok száműzetést kaptak.
nem világos, hogy Draco törvénye meghatározta-e a szándékos emberölés büntetését. I. E.409-ben szándékos emberölést követett el a halál, de Draco törvénye “καὶ ἐὰμ μὲ” κ ρονοίς τε”, ami kétértelmű és nehezen lefordítható. Az egyik lehetséges fordítás:”még akkor is, ha egy ember szándékosan nem öl meg egy másikat, száműzik”.
Tanács négyszáz
Draco bevezette a lot-választott tanács négyszáz, elkülönül a Areopagus, amely fejlődött a későbbi alkotmányok, hogy nagy szerepet játszanak az athéni demokrácia. Arisztotelész megjegyzi, hogy Draco, miközben a törvényeket írták, csupán egy meglévő íratlan Athéni alkotmányra vonatkozó jogszabályokat, például a hivatali jogosultság pontos képesítésének meghatározását.
Draco kiterjesztette a franchise-t minden szabad emberre,akik katonai felszereléssel rendelkezhetnek. Közülük választották meg a négyszáz fős tanácsot; kilenc arkhonok, valamint a pénzügyi vezetők voltak levonni rendelkező személyek egy tehermentes ingatlan nem kevesebb, mint tíz minas, a tábornokok (strategoi), illetve a parancsnokok a lovasság (hipparchoi) azoktól, akik tudná mutatni egy tehermentes ingatlan nem kevesebb, mint száz minas volt-ben született gyermekek törvényes házasságban több, mint tíz éves. Így haláluk esetén birtokuk átadható egy illetékes örökösnek. Ezek a tisztek az előző év prytanes (tanácsosok), strategoi (tábornokok) és hipparchoi (lovassági tisztek) elszámolásainak ellenőrzéséig kötelesek voltak elszámolni. “Areopagus Tanácsa a törvények őre volt, és folyamatosan figyelte a magisztrátusokat, hogy a törvényeknek megfelelően végezzék el hivatalukat. Bárki, aki úgy érezte, hogy megsértette magát, az Areopagus tanácsa előtt tájékozódhat arról,hogy milyen törvényt sértett meg a vele tett rossz. De, mint már korábban említettük, kölcsönöket biztosítottak az adósok személyére, és a föld néhány ember kezében volt.”