Cassius k?sh?s, ókori római család. Számos jól ismert tag volt. Spurius Cassius Viscellinus, KR. e.485 körül, úgy tűnik, többször is konzul volt. I. E.493-ban egyezményt kötött Róma és a Latin városok közötti egyenlő katonai segítségnyújtásról. 486-ban azt javasolta, hogy a földeket egyenlően osszák el a Római és a Latin szegények között (lásd agrártörvények). Azt mondják, hogy a javaslatra felháborodott patríciusok Cassiust királyi törekvésekkel vádolták, és kivégeztették. Leszármazottja, Quintus Cassius Longinus, II. I. E.45-ben spanyolországi quaestorként (I. E. 54. Ő és Antonius, mint tribunusok IE 49-ben megvétózták a szenátus azon kísérleteit, hogy megfosztják Julius Caesart hadseregétől. Amikor a szenátus felülírta a tribunes Jan. I. e. 7-49-ben Cassius és Antonius Caesarhoz menekültek, akik átkeltek a Rubiconon és megkezdték a polgárháborút. Caesar diadala után Cassius (I.E. 47) újabb spanyolországi posztot kapott. Lázadás volt ellene, Caesarnak Olaszországból kellett jönnie, hogy letegye. Cassius egy hajótörésben halt meg. Legismertebb volt Caius Cassius Longinus, d. I. E.42-ben, Julius Caesar meggyilkolására irányuló sikeres összeesküvés vezetője. KR.e. 53-ban harcolt Quaestorként Marcus Licinius Crassus (lásd Crassus alatt, család) alatt Carrhaeban, és megmentette azt, ami a csata után megmaradt a hadseregből. Támogatta Pompeiust Caesar ellen, de a Pharsalusi csata után kegyelmet kapott. I. E. 44-ben peregrine praetor lett, és Caesar megígérte, hogy Szíria kormányzójává teszi. Mielőtt az ígéret teljesült volna, Cassius a Caesar megölésére irányuló cselekmény vezetője lett. A cselekményben több mint 60 ember vett részt (köztük Marcus Junius Brutus, Publius Servilius Casca és Lucius Tillius Cimber), és sikeresen teljesítették a szenátusban I.E. 44-ben, amikor az embereket Antonius felkeltette az összeesküvők ellen, Cassius Szíriába ment. Sikerült elfognia Dolabellát Laodiceában, és összehangolta saját mozdulatait Brutuséval. Antonius és Octavianus (később Augustus) a Fülöp-szigeteki csatában találkoztak velük. Az első elkötelezettségben Cassius, gondolva az elveszett csatát, öngyilkosságot követett el. Egy másik összeesküvő Caius Cassius Parmensis volt, d. I. E.30-ban Philippi, majd később Sextus Pompeius ellen harcolt. Később Antony mellé állt az Actium melletti haditengerészeti csatában, és Octavianus parancsára megölték.