mint már említettük, az ARSs szabályozóként és jelátviteli molekulaként működik az immunsejtek fejlődésében. Nem nehéz elképzelni, hogy az ARSs pleiotróp molekulákként is működik, amelyek szabályozzák az immunbetegségek különböző biológiai folyamatait, például autoimmun betegségeket, fertőző betegségeket, tumor immunitást.
ARSs és autoimmun betegségek
köztudott, hogy az ARSs gyakran részt vesz az ASSD specifikus autoantigének kialakulásában. Ez a betegség az autoimmun betegségek heterogén csoportja, melyet interstitialis tüdőbetegség (ILD), myositis, mechanikus kezek, Raynaud-jelenség és arthritis61 jellemez. Eddig főleg nyolc anti-ARS autoantitest létezik, köztük az anti-hisztidil (anti-Jo-1), az anti-alanil (anti-PL-12), az anti-treonil (anti-PL-7), az anti-aszparaginil (anti-KS), az anti-glicil (anti-EJ), az anti-fenilalanil (anti-zo), az anti-tirozil (anti-Ha) és az anti-izoleucil (anti-HL) az ASSD62,63-ban. Ezek közül az anti-Jo-1 antitest a leggyakoribb. Egy korábbi tanulmány szerint Stone et al.64 megállapította, hogy az anti-Jo-1 autoantitest szintje szerényen korrelált az idiopátiás gyulladásos myopathia aktivitással. Feltűnően az anti-ARS autoantitest specificitása az ASSD-betegek klinikai jellemzőihez, betegség súlyosságához, sőt túléléséhez kapcsolódott65,66,67, 68. Hamaguchi et al.69 felfedezte, hogy az anti-ARS autoantitestek általában kölcsönösen kizárják egymást, ami azt jelenti, hogy két vagy több antitest ritkán jelenik meg ugyanabban az ASSD-ben. Ennél is fontosabb, hogy azt találták, hogy az anti-Jo-1, anti-EJ és anti-PL-7 klinikai diagnózisa többnyire polymyositis vagy dermatomyositis volt; az anti-PL-12 klinikai diagnózisa többnyire klinikailag amyopathiás dermatomyositis vagy ILD volt; az anti-KS és az anti-OJ klinikai diagnózisa pedig többnyire ILD volt. Eközben a betegek anti-PL-7, anti-EJ, anti-Jo-1 autoantitestek alakulna ki myositis később, ha csak azt mutatta ILD idején fellépő. Az anti-PL-7-gyel nem rendelkező betegekkel összehasonlítva az anti-PL-7-gyel rendelkező Kínai ASSD-s betegek nagyobb valószínűséggel fejlődtek ki gyorsan progresszív ILD-ben, és túlélési arányuk gyorsabban csökkent a hosszú távú követés korai szakaszában70. Továbbá a log-rank teszt és a Cox arányos veszélyességi Arány elemzésével a kutatók kimutatták, hogy a nem Jo-1 autoantitestes betegek túlélése rosszabb volt a Jo-1-pozitív betegekhez71 képest.
valóban, egymást követő kutatások már próbálják meghatározni a kapcsolatot ARS autoantigens veleszületett és adaptív immunválasz (ábra. 2). Howard et al. kiderült, hogy a hisztidil-tRNA-szintetáz (Hyrs)és az AsnRS a leukociták kemoattraktánsai lehetnek, míg az antigén aktivitás nélküli Egyéb ARSs-eknek nem volt hasonló kemotaktikus aktivitásuk. 72 Pontosabban, ez a két myositis autoantigens szelektíven indukálta a limfociták, az aktivált monociták és az éretlen DCs migrációját. Ezenkívül a Hyrs a CC chemokine receptor 5 (CCR5)-transzfektált sejteket a migrációhoz indukálta, míg az AsnRS a CCR3-transzfektált sejteket migrálta. A közelmúltban kimutatták, hogy az emberi Asnr-ek egyedi N-terminális kiterjesztési tartománya a CCR3 által közvetített kemotaktikus aktivitáshoz kapcsolódik73. Fernandez et al.74 megfigyelték, hogy a rekombináns Hyrs myositist váltott ki egerekben myeloid multiplex differenciálódás primer válasz gén 88 (MyD88)-függő tlrs. Ez azt jelenti, hogy a HisRS-stimulált tlr2 és tlr4 kettős kiütéses egerek jelentősen csökkentették az izomgyulladást, míg a tlr2 és TLR4 egyszeri kiütéses egerek még mindig az izomszövet limfocitikus infiltrációját mutatták. Természetes gyilkos (NK) sejtek ASSD a betegek kóros fenotípusos jellemzése, mint például a fokozott kifejeződése receptor gátló Ig-mint transcript 2 (ILT2), valamint a differenciálás-kapcsolt receptor CD57, valamint csökkent kifejeződése az aktiváló receptor NKp3075. Eközben az IFN-γ szintézise az IL-12 plusz IL-18-stimuláló NK sejtekben jelentősen csökkent, ami azt jelzi, hogy a sejtfunkció szintén abnormális volt. Nevezetesen, az NK-sejtek infiltrációja az ASSD-betegek tüdőszövetében sűrű és diffúz volt. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az NK sejtek hozzájárulhatnak az ASSD kialakulásához és progressziójához.
az ARSs szerepe az ASSD fejlesztésében.
Ascherman et al.76 alátámasztotta, hogy mind a pbmc-eredetű antigénbemutató sejtek (APCs), mind a DCS a teljes hosszúságú humán Jo-1 által kiváltott perifériás vér T-sejt proliferációt közvetített, de csak a DCS támogatta a Jo-1 fragment76-ra adott proliferatív válaszokat. Mélyebben megállapítottuk, hogy ez a T-sejt proliferáció jelentős hisztokompatibilitási komplex (MHC) II.osztályú függő, jelezve a Jo-1-specifikus T-sejt válaszok jelenlétét Jo-1-pozitív polimiozitisz betegekben. Az emberi vagy egér Jo-1 által kiváltott korai antitestválaszok elemzésével a kutatók azt találták, hogy a B-sejt és a T-sejt válaszai A Jo-1 immunizálásra jelentős fajspecifikus jellemzőket mutattak.77. Megjegyzendő, hogy a murine Jo-1 autoreaktív B-és T-sejteket indukált, amelyek a saját epitópjait célozták meg, és az epitóp terjedése egyenletesen történt 8 héttel az egyetlen immunizálás után, ami arra utal, hogy az autoantitest Jo-1 képes volt tartós immunválaszt vezetni. Amikor az ASSD-s betegek pbmcs–és bronchoalveoláris mosófolyadék (BALF) sejtjeit stimulálták a Herrs-ekkel vagy a Hyrs-ből származó peptiddel (Hyrs11-23), a CD40L expressziója a megfelelő rekeszekből származó CD4+ T sejtekben nőtt78. A PBMC-kkel összehasonlítva a BALF CD4+ T sejtek stimulációt követően figyelemre méltó Th1 fenotípust mutattak, például több IFN-γ és IL-2 termelődését, jelezve a HisRS-specifikus CD4 + T sejtek jelenlétét az ASSD-ben szenvedő betegek vérében és tüdejében.
Ezen lehetséges autoimmun válaszokon kívül az ASSD-betegek immunrendszere más rendellenességeket is mutat. A legújabb vizsgálatok azt mutatták, hogy az anti-Jo-1-ben szenvedő ASSD betegek perifériás vérében a CD19+CD27+ memória B sejtek gyakorisága csökkent, míg a CD19+CD27− naiv B sejtek gyakorisága nőtt79. Ezenkívül az anti-Jo-1 betegek izomzatában beszivárgó CD20+CD27+ memória B sejtek voltak jelen, jelezve, hogy a B-sejt homeosztázis károsodott az ASSD-ben. A Jo-1-negatív betegekkel összehasonlítva A Jo-1-pozitív betegek Fc-glikánprofilt mutattak kevésbé felezett és afukozilált glikánokkal, ami tovább fokozódott az anti-Jo-1 autoimmun IgG80-ban. Fontos, hogy az Fc-glycan profil jellemzői korreláltak a betegek bizonyos klinikai és diagnosztikai információival, ami arra utal, hogy a specifikus IgG Fc-glycans felelős lehet az anti-Jo-1 autoantitestek patogenitásáért.
érdekes módon az ARSs-t más autoimmun betegségekben is diszregulálták, beleértve a sclerosis multiplexet, a rheumatoid arthritist, az immun thrombocytopeniát és a szisztémás lupus erythematosust81,82,83,84. Például Narasimhan et al.85 megpróbálta megjósolni a szinoviális gén expresszióját a rheumatoid arthritisben szenvedő betegek szérum metabolomikai profiljainak elemzésével. Megfigyelték, hogy szerin/glicin anyagcserét, valamint aminoacyl-trns-bioszintézis volt kapcsolatos, hogy a TNF-α/CD3E B/plazma sejt aláírások, jelezve, hogy ezek a pályák lehet, hogy részt vesz a rendelet limfocita funkció a rheumatoid synoviumban. Általában az indoleamin-2,3-dioxigenáz (IDO) és a WRS felelős a triptofán metabolizmusáért és felhasználásáért, és fontos szerepet játszanak az immunrendszerben86. Graves-betegségben szenvedő betegeknél a szérum kynurenin és a triptofán aránya nőtt az egészséges kontrollokhoz képest.87 További vizsgálatok azt mutatták, hogy a B-sejtekben és a DCs-ben az IDO expresszió magasabb volt, mint az egészséges kontrollokban, de a CD4+ T-sejtekben nem. Ezzel szemben a CD4+ T-sejtekben a WRS expresszió magasabb volt, mint az egészséges kontrollokban, de nem a B-sejtekben és a DCs-ben. A CD4 + T-sejtekben a WRS magas szintje eltörölte a DCs IDO-mediált immunszuppresszióját, ami összefüggésben lehet A Graves-betegség patogenezisével.
ARSs and infectious diseases
ARSs in virus infection
érdekes módon az ARSs számos vírusfertőzés fontos szereplőjévé vált (ábra. 3). A szerzett immunhiányos szindróma (AIDS) a humán immundeficiencia vírus (HIV) fertőzésével járó sejtes immunitás szerzett hibája. Bár ez a betegség kezelhető, nincs gyógymódja, és jelentős hatással van az egészségre. Ezért a HIV-fertőzés megelőzése nagyon fontos88. A HIV-1 szerelés során a gazdasejt tRNALys, 3 mint a reverz transzkripció alapozója szelektíven csomagolva került a virionba egy specifikus kölcsönhatás révén az emberi KRS-szel, valamint a virális gag poliprotein és a gagpol prekurzor89,90,91, 92 (ábra. 3a). Feltűnően más ARSs-t nem észleltek a HIV-1-ben, ami arra utal,hogy a KRS kifejezetten beépíthető a vírusrészecskékbe89, 93. Nemrég, Duchon et al.94 megfigyelte, hogy a HIV-1 fertőzés kiváltotta a KRS felszabadulását az MSC-ből, hogy KRS szabad halmazt képezzen, ami az S207 KRS specifikus foszforilációjának következménye lehet (ábra. 3a). Ugyanakkor a kutatók azt találták, hogy a felszabadult KRS-t részben a magba szállították. Érdekes, hogy ennek az útnak a blokkolása a MAPK / extracelluláris jelszabályozott kinázok (MEK) inhibitor hozzáadásával a HIV-1-termelő sejtekben csökkentheti az utódok virionjainak fertőzőképességét, ami arra utal, hogy a HIV-1 dinamikus MSC-t használt a saját replikációjának fokozására.
a HIV-1 fertőzés váltja ki a kiadás KRS az MSC alkotnak egy ingyenes medence KRS, majd a megjelent KRS részben szállítják a mag. Ezen út mek-inhibitor hozzáadásával történő blokkolása csökkenti az utódok virionjainak fertőzőképességét. Továbbá, a KRS a HIV-1 genomikus RNS-ben a primer kötőhely közelében elhelyezkedő tRNS-szerű elemhez kötődik, ezáltal elősegítve a trnalys,3-virális RNS hatékony lágyítását a reverz transzkripció előtt. Ezenkívül a gazdasejt tRNALys kölcsönhatásba lép az emberi KRS-szel, a Gag poliproteinnel és a GAGPOL prekurzorral, hogy egy csomagolási komplexet képezzen a HIV-1 összeszerelés során. a B vírusfertőzés kifejezetten az EPRS foszforilációját indukálja a Ser990-nél, ami később az EPRS disszociációjához vezet az MSC-től. A disszociált EPR-k kölcsönhatásba lépnek a PCBP2-vel, és blokkolják a PCBP2 által közvetített MAVS ubiquitinációt, ami viszont gátolja a vírusreplikációt.
valójában a trnalys beépítése a virionba szorosan kapcsolódott a KRS95-tel való kölcsönhatásához. Amikor a fertőzött sejtekben a KRS-t specifikusan gátolták, az eredményül kapott vírus csökkentette a trnalys csomagolást és a trnalys-t,3 pedig a vírus RNS-ét. A trnalys beépítése különösen attól függött, hogy a KRS képes-e kötődni a tRNALys-hez, nem pedig attól, hogy képes-e aminoacilát-tRNALys96-ra. Ezenkívül a KRS a HIV-1 genomikus RNS-ben a primer kötőhely közelében található tRNS-szerű elemhez kötődik, ezáltal elősegítve a trnalys hatékony lágyítását,3 a vírus reverz transzkripció előtt97, 98,99 (ábra. 3a). Mindezek együttesen, ezek a tanulmányok erősen tisztázzák, hogy a KRS fontos szerepet játszik a HIV-1 összeszerelésben.
továbbá, Clarke et al.100 mikroarray analízissel hasonlította össze a Sejtgén expressziót az agyi fertőzés után a japán encephalitis vírussal (Jev) és a nyugat-nílusi vírussal (WNV) (két központi idegrendszeri betegséget okozó vírus) és a reovírussal (egy független neurotrop vírussal). Mindhárom vírussal fertőzött agyakban számos gén szabályozatlan volt, például a gyulladással, az IFN jelzéssel és az immunrendszerrel kapcsolatos gének, míg a glutamát jelzéssel kapcsolatos gének szabályozatlanok voltak. Nevezetesen, 14 ARSs-t szabályoztak Jev vagy WNV-fertőzött agyakban, míg ezen ARSs-K egyikét sem szabályozták a reovírus fertőzés után, ami arra utal, hogy az ARSs részt vehet a JEV vagy a WNV által kiváltott központi idegrendszeri betegség kialakulásában. A transzmissziós gastroenteritis coronavirus (TGEV) Genom 3′ végén található 32 nukleotid RNS-motívumról megállapították, hogy kölcsönhatásba lép a gazdaszervezet EPRS-jével és az arginil-tRNA-szintetáz (RRS)101-gyel. Mivel ez az RNS-motívum magas homológiával rendelkezik a gamma-interferonnal aktivált transzlációs (járási) inhibitorral szemben, kötődhet a JÁRÁSKOMPLEXHEZ, és gátolhatja az RNS-motívumot tartalmazó kiméra mRNS fordítását. A 32 nukleotid RNS-motívumban mutációkat hordozó TGEV-vel fertőzött sejtek erősebb veleszületett immunválaszt mutattak, amelyet a melanoma differenciálódás által társított gén 5 (MDA5) útvonal közvetített, jelezve, hogy ez az RNS motívum valószínűleg gátolta a gazdaszervezet immunválaszát a TGEV-fertőzés során. Nemrég, Lee et al.102 kimutatták, hogy a vírusfertőzés kifejezetten az EPRS foszforilációját okozta a Ser990-nél, ami később az EPRS disszociációjához vezetett az MSC-től (ábra. 3b). A disszociált EPR-k kölcsönhatásba léptek a poly(rC)-kötő protein 2-vel (PCBP2) és blokkolták a PCBP2-mediált mitokondriális antivirális jelátviteli fehérjét (MAVS), amely viszont gátolta a vírusreplikációt. Következetesen az EPRS− haploid (EPRS+/ -) egerek kiterjedt immunhiányt mutattak, például súlyosabb virémiát és késleltetett vírus clearance-t.
ARSs bakteriális fertőzésben
proteomikai vizsgálatok azt mutatták, hogy 26 fehérje szignifikánsan különbözött a Vibrio cholerae O1 fertőzés akut és lábadozó fázisai között103. Keresztül Gén Ontológia (GO) elemzés, a kutatók kimutatták, hogy ezek a differentially expresszált fehérjék elsősorban kapcsolatos veleszületett immunválasz, citokin kifejezés, valamint az apoptózis. Érdekes módon az S100A8 és a WRS szintje magasabb volt a lamina propria sejtekben a kolera akut stádiumában, ami arra utal, hogy ez a két fehérje fontos szerepet játszhat a bél gyulladásos válaszában a korai stádiumú kolerában. A közelmúltban, az integrált transzkriptóm és metabolóm adatkészletek elemzésével, Duffy et al.104 megállapította, hogy a tuberkulózis progressziója immunometabolikus profillal társult, beleértve a triptofánt, a kortizolt, a glutationot és a tRNS acilation hálózatokat. A különböző kórokozók, például a Salmonella typhimurium, a Staphylococcus aureus és a légzőszervi syncytial vírus által okozott fertőzés után a gazdaszervezet monociták gyorsan kiválasztódtak WRS105. A szekretált WRS a citokinek humán és Murin makrofágokban történő előállítását, valamint a CD40, CD80 és CD86 szintjének emelkedését eredményezte a sejt felületén, jelezve, hogy a WRS aktiválhatja a makrofágokat. További vizsgálatok azt mutatták, hogy a WRS a makrofágokon a tlr4-myeloid differenciálódási faktor 2 (MD2) komplexhez való kötődésével indukálta a kemokin termelést és a fagocitózist.
továbbá az Escherichia coli által termelt Shiga toxinok KRS-t indukáltak makrofág-szerű differenciált THP-1 sejtekben az MSC-től való disszociációra, majd ezt követően extracelluláris térré válásra106. A szekretált KRS viszont elősegítheti a gyulladásgátló citokinek termelődését a THP – 1 sejtekben, például az IL-8-ban, az IL-1β-ban és a TNF-α-ban. A Shiga toxinoktól eltérően a Salmonella Enteritidis és a Typhimurium által termelt acetiltranszferáz toxinok gátolták a makrofágokban az aminoacil-tRNAs acetilezésével történő transzlációt, ezáltal a Salmonella persister képződését indukált a fertőzés107 során. Összefoglalva, a fogadó ARSs nem csak részt vesz a HIV szerelvény, hanem védi a bakteriális és vírusos fertőzések modulálásával az immunválaszok, jelezve, hogy ARSs fontos szerepet játszanak a fertőző betegségek.
ARSs és tumor immunitás
feltűnően, ARSs szorosan kapcsolódik a tumor immunitás (ábra. 4). A petefészek rákos sejtek is titkos ThrRS válaszul sejt stressz, ThrRS szinten a rákos beteg példányokat korrelál előre betegség színpad vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (VEGF)108. Különösen érdekes volt azt tapasztalni, hogy a thrr-ek túl expresszálódnak az infiltráló leukocitákban, beleértve a neutrofileket és a plazmasejteket, a petefészek daganatain belül. Ezek az adatok azt mutatták, hogy a Thrr-ek manipulálhatják a tumor mikrokörnyezetét az angiogenezis és az immunsejtválasz szabályozásával, ezáltal befolyásolva a tumor progresszióját. Hasonló módon a KRS nagy expressziója jelen lehet a gyomorrákos sejtekben és infiltráló gyulladásos sejtjeikben, mint például a CD4+ T sejtek, makrofágok/monociták és/vagy neutrofilek109. Köztük betegek magas KRS kifejezés a rákos sejtek kapcsolódó rövidebb teljes túlélés, a gyomor-rák, míg a betegek nagy KRS kifejezés a gyulladásos sejtek, amelyek már teljes túlélés. Ezen túlmenően a rákos sejtekben magas KRS-expresszióval rendelkező, gyulladásos sejtekben alacsony vagy nem KRS-expresszióval járó betegek jelentősen csökkentették a túlélési arányt. Feltűnően, Kim et al.110 szisztematikusan tanulmányozta a KRS szekréciós mechanizmusát colorectalis carcinoma sejtekben (ábra. 4). A tumorsejtekben a KRS C-terminusánál egy PDZ-kötő motívumot fedeztek fel az n-terminál kaszpáz-8 általi hasításával. Az exponált PDZ-kötési motívum a synteninhez kötődik, ami viszont elősegítette a KRS disszociációját az MSC-ből, majd az extracelluláris térbe exoszómák formájában történő szekréciót. A felszabadult exoszómák makrofág vándorlást és különböző citokinek expresszióját válthatják ki. Érdekes, hogy a exosomes, amely nagyon alacsony KRS volt erősebb, immunstimuláló tevékenység, mint a meztelen KRS, valamint a HSP90, egy immunstimuláló tényező exosomes, pozitívan korrelál KRS, jelezve, KRS lehet játszani egy szinergikus szerepe más gyulladásos tényezők jelen exosomes. Az antraciklinek hatására a calreticulin (CRT) áttelepült a rákos sejtek felszínére, ami immunogén sejthalálhoz vezet11. Kepp et al.A 112 azt találta, hogy a KRS az immunogén halál induktorok által stimulált rákos sejtek felszínére is átterjedt, és a lipid tutajokban a CRT-vel együtt lokalizálódott. Ezenkívül a KRS kimerülése gátolta a CRT expozíciót, jelezve, hogy a KRS részt vett a CRT transzlokációjában az immunogén rákos sejthalálban.
tumorsejtekben a KRS C-terminusán egy PDZ-kötési motívum jelenik meg az n-terminál kaszpáz-8 általi hasításával. A kitett PDZ-kötési motívum kötődik a synteninhez, ami viszont elősegíti a KRS disszociációját az MSC-ből, majd az extracelluláris térbe exoszómák formájában történő szekréciót. A felszabadult exoszómák makrofág vándorlást és különböző citokinek expresszióját indukálják. Továbbá, amikor a vastagbélrákos sejtekben a KRS S207 maradékát foszforilálják, a KRS disszociál az MSC-ből, és transzlokál a magba. Ezután a nukleáris KRS elősegíti a MITF GÁZ6 transzkripcióját, ezáltal a makrofágok m2 polarizációját okozza. M2 makrofágok titkos FGF2, GROa, valamint M-CSF-et, ami nem csak akkor aktiválja az intracelluláris jelek a rákos sejteket, hanem elősegítik a laminin váladék által CAFs, ami microenvironmental átalakítás, illetve a rák kialakulásáért.
Adam et al.Az 113 felfedezte, hogy a rákos sejtek kétféle módon szabályozhatják a WRS-t, hogy alkalmazkodjanak a triptofán lebomlása által okozott táplálkozási stresszhez. Egyrészt az indoleamin-2,3-dioxigenáz-1 (IDO1) és a triptofán-2,3-dioxigenáz (TDO2) nagy expressziója által okozott triptofán-kimerülés az LN229 glioblasztóma sejtekben aktiválta az Általános kontroll non-derepressible-2 (GCN2) kinázt, ami az eukarióta transzlációs faktor 2α (eIF2a) foszforilációját és a transzkripciós faktor aktiválásának aktiválását eredményezte (ATF4).), ami tovább fokozta az expressziót. Másrészt a tumorba beszivárgó T-sejtek együttesen indukálták az IDO1 és a WRS expresszióját emlőrákban, vastagbélrákban és B-sejtes lymphomában az IFN-γ kiválasztásával. A KRS S207 maradékának vastagbélrákos sejtekben történő foszforilációja után a KRS molekula disszociálna az MSC-ből, és transzlációba kerülne a nukleus114-be (1.ábra). 4). Ezután a nukleáris KRS elősegítette a növekedés megállítását-specifikus 6 (GAS6) transzkripciót a MiTF által, ezáltal a makrofágok m2 polarizációját okozta. M2 makrofágok kiválasztódik több oldható tényezők, mint például a fibroblaszt növekedési faktor 2 (FGF2), a növekedés szabályozott onkogén-α (GROa), valamint a makrofág kolónia-stimuláló faktor, amely nem csak aktív intracelluláris jelek a rákos sejteket, de szintén támogatta a laminin váladék által rákkal kapcsolatos fibroblasztok, ami microenvironmental átalakítás, illetve a rák kialakulásáért. Ezenkívül a tumorsejtek felszabadíthatják a FAS-t, egy apoptotikus ligandumot, amely makrofágokat indukált a glicil-tRNA-szintetáz (GRS)115 szekréciójára. A rákos sejtekben a cadherin-6-hoz kötött szekretált GRS viszont fokozza a foszfatáz 2A (PP2A) aktivitását. Végül az aktivált PP2A gátolta az ERK jelátvitelt az ERK defoszforilációján keresztül, ezáltal elnyomva a tumorigenezist. Összességében az ARSs aktív résztvevői a tumor immunitásának. Egyrészt a tumorsejtek szabályozzák az immunsejtek funkcióit az ARSs kiválasztásával. Másrészt a daganattal kapcsolatos immunsejtek ARSs-t is kiválaszthatnak, ezáltal befolyásolva a tumor fejlődését.