tanulmányok, leckék és egyéb, a 19. század előtt komponált didaktikus hangszeres darabok rendkívül változatosak, minden kialakult műfaj nélkül. Domenico Scarlatti 30 Essercizi per gravicembalo (“30 gyakorlat csembaló”, 1738) nem tér el a többi billentyűs művétől, és J. S. Bach négy kötete, a Clavier-Übung (“keyboard practice”) mindent tartalmaz az egyszerű orgona duettektől a kiterjedt és nehéz Goldberg variációkig.
a helyzet megváltozott a 19. század elején. A gyakorlatokkal kapcsolatos tankönyvek nagyon gyakoriak lettek. Különösen fontosak voltak Johann Baptist Cramer (1804 és 1810 között megjelent) “tanulmányai”, Muzio Clementi Gradus ad Parnassum (1817-26) korai részei, Carl Czerny, Maria Szymanowska Vingt gyakorlatok et préludes (1820), valamint Ignaz Moscheles Studien op. 70 (1825-26) művei. Clementi gyűjteményének késői részeivel és Moscheles Charakteristische Studien op.95 (1836-37) című művével azonban a helyzet kezdett megváltozni, mindkét zeneszerző arra törekedett, hogy olyan zenét hozzon létre, amely mind a közönség számára a koncerten, mind a jó tanítási eszközként szolgál. A didaktikai és zenei érték ilyen kombinációját egy tanulmányban néha koncert tanulmánynak nevezik.
a Chopin ‘ s Études, op. 10 (1833) és op. 25 (1837) lejátszásához szükséges technika rendkívül újszerű volt a kiadványuk idején; az első előadó, aki sikeresen elsajátította a darabokat, a híres virtuóz zeneszerző, Liszt Ferenc volt (akinek Chopin az OP.10-et szentelte). Liszt maga is számos olyan étudet komponált, amelyek kiterjedtebbek és még összetettebbek voltak Chopinéhoz képest. ezek közül a legismertebb az Études d ‘ execution Transcendante (1852-ben megjelent végleges változat) gyűjtemény. Ezek azonban nem tartották meg Chopin munkájának didaktikai aspektusát, mivel az alkalmazott technika nehézsége és technikája egy adott darabon belül változik. Az études mindegyikének más karaktere van, amelyet a neve jelöl: Preludio; Molto Vivace; Paysage; Mazeppa; Feux Follets; Vision; Eroica; Wilde Jagd ; Ricordanza; Allegro Molto Agitato ; Harmonies du Soir; and Chasse-neige .
a 19. Fernando Sor gitáros zeneszerző már 1815-ben kiadta 12 tanulmányát, az op. 6 gitárját Londonban. Ezek a művek mind megfelelnek a 19. századi étude standard definíciójának, mivel rövid kompozíciók, amelyek mindegyike a technika egyetlen aspektusát használja ki. A 19.század második felében Ernesto Köhler, Wilhelm Popp és Adolf Terschak tanulmánygyűjteményei jelentek meg.