1és az Úr azt mondta Sámuelnek: meddig gyászolod Sault, látva, hogy elutasítottam őt Izrael felett? töltsétek meg kürtöt olajjal, és menjetek el, küldelek titeket a Betlehembeli Jesse – hez, mert királyt adtam nékem az ő fiai között. 2 És monda Sámuel: hogy mehetek el? ha Saul meghallja, meg fog ölni. És monda az Úr: vegyetek magatokkal egy juhot, és mondjátok: azért jöttem, hogy áldozatot hozzak az Úrnak. 3 és hívd fel Jesse-t az áldozathoz, és megmutatom néked, mit fogsz tenni; és kend meg nékem azt, a kit néked nevezek. 4 és azt cselekedé Sámuel, a mit az Úr mondott, és eljöve Betlehembe. És reszkettek a város vénei az õ eljövetelekor, és mondának: jõsz-é békességgel? 5 És monda: békességben: azért jöttem, hogy áldozzak az Úrnak: Szenteljétek meg magatokat, és jõjetek velem az áldozathoz. És megszentelé Isait és az õ fiait, és áldozatra hívá õket. 6 És lõn, mikor eljöttek, hogy látá Eliábot, és monda: Bizony az Úr felkentje õ elõtte van. 7 És monda Az Úr Sámuelnek: Ne tekintsetek az õ orczájára vagy az õ termetének magasságára, mert én megtagadtam õt; mert az Úr nem úgy lát, mint az ember; mert az ember a külsõre néz, hanem az Úr a szívre néz. 8 és hívá Isai Abinádábot, és átadá õt Sámuel elõtt. És monda: Az Úr sem választotta ezt. 9Then Jesse tette Shammah elhaladni. És monda: Az Úr sem választotta ezt. 10 bizony, Jesse hét fiát tette Sámuel elé. Sámuel pedig monda Isainak: az Úr nem ezeket választotta. 11 Sámuel pedig monda Isainak: itt vannak-é mind a te fiaid? És monda: ott marad még a legkisebbik, és ímé megtartja a juhokat. És monda Sámuel Jesse-nek: küldd el és hozd el őt; mert addig nem ülünk le, míg ide nem jön. 12 És elküldé õt, és behozá õt. Most pedig Piroska volt, gyönyörű arccal, és jó nézni rá. És monda Az Úr: Kelj fel, kend őt; mert ő az. 13Then Sámuel vette a horn olaj, felszentelt neki közepén a testvérek pedig az ÚR Lelke jött fel David ettől a naptól. Felkele azért Sámuel, és elméne Rámába. 14 de az Úrnak lelke eltávozott Saultól, és az Úr gonosz szelleme zavarta õt. 15 Saul szolgái pedig mondának néki: Ímé most az Istentől való gonosz lélek bánt téged. 16 most parancsolja meg a mi Urunk a te szolgáidnak, a kik elõtted vannak, hogy keressetek egy embert, a ki egy hárfán ravasz játékos; és lészen, mikor az Istentől való gonosz lélek reád van, hogy az õ kezével játsszon, és jól légy. 17 És monda Saul az õ szolgáinak: Adj nékem egy embert, a ki jól tud játszani, és hozd el hozzám. 18Then válaszolt egy szolga, s azt mondta, Íme, láttam, hogy egy fia, a Jesse a Bethlehemite, hogy ravasz játszani, egy nagyon bátor ember, egy férfi meg a háborút, körültekintő ügyekben, valamint egy bájos ember, az ÚR van vele. 19 És követeket külde Saul Isaihoz, és monda: Küldj nékem Dávidot, a te fiadat, a ki a juhokkal van. 20 És vevé Jesse a kenyeret és egy üveg bort és egy gyereket, és elküldé õket Dávid, az õ fia Saulnak. 21 És elméne Dávid Saulhoz, és álla õ elõtte, és nagyon szerette õt, és fegyverhordozóvá lett. 22 És elküldé Saul Isaihoz, mondván: álljon elém Dávid, kérlek, mert kegyet talált az én szemeim elõtt. 23And lőn, amikor a gonosz lélek Istentől volt, amikor Saulnak, hogy Dávid tartott egy hárfa játszottam a kezével: olyan Saul felfrissül, volt hát, a gonosz lélek elhagyta őt.