évezredek óta az emberek pókokat társítanak fonással és szövéssel—csak nézd meg a Pókasszony Diné történeteit vagy Arachne ókori görög mítoszát. Személy szerint szeretem a pókokat, és bármikor megállhatok nézni, ahogy egy pók felépíti a hálóját, nagyon örülök. Szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert affinitást érzek a pók iránt-elvégre mindketten szövők vagyunk, és nagyra értékelem a kézfertőtlenítést és a jó kézművességet. Nem is tudok segíteni, de kíváncsi vagyok, milyen lenne finom, éteri pók selyemmel szőni.
természetesen elolvastam a cikkeket, és hallottam az összes történetet arról, hogy a pókselyem az egyik legerősebb anyag a bolygón. Egyszer láttam egy hatalmas asztalos méhkast, hogy kijusson egy fekete özvegy hálójából, és első kézből láttam, milyen tartósak ezek az apró szálak. Mint kiderült, aligha én vagyok az első, aki kíváncsi a pókselyemmel való szövésre.
az első nagyszabású pókselyemmel való szövés, amelyet az 1800-as évek végén találtam, egy Jacob Paul Camboué nevű francia jezsuita pap agyszüleménye volt. Camboué-t Madagaszkárra, az arany gömbpók otthonába küldték misszionáriusi munkájának részeként. Entomológus is volt, és lenyűgözte a pókselyem betakarításának gondolata, talán azért, hogy versenyezzen a kínai selyemiparral. Camboué egy kollégájával, M. Nogue-val együtt olyan eszközt tervezett és épített, amely egyszerre 25 pókból képes kinyerni a selymet anélkül, hogy kárt okozna nekik. Összegyűjtötték a selymet, és ágyneműkbe szőtték, amelyeket aztán a párizsi Universells kiállításon mutattak be 1900-ban. A szövet abszolút szenzáció volt, de a pókselymet túl munkaigényesnek ítélték, és az eredeti darabok azóta elvesztek az időben. (Bár nem találtam egy képet a spider silk extractorról a nyilvánosság számára, itt látható egy kép róla.)
