A nyugati tanagerek egyedül vagy legfeljebb 30 madárcsoportba vándorolnak. Átlagosan a keltető éves nyugati tanagereket később (szeptember elején) elfogták a Rio Grande Nature Centerben, mint a felnőtt nyugati tanagereket (augusztus közepén) az őszi migráció során. Ebben a vizsgálatban a migráció időzítésével, a madarak állapotával, valamint a tavaszi és őszi migráció helybeli különbségeivel is foglalkoztak.
BreedingEdit
a nyugati tangerek tavasszal érkeznek tenyésztési területükre. A tenyésztés általában két évvel vagy annál idősebb madarak között történik, májustól kezdve, júliusig folytatva, bár néhány elsőéves nyugati Tanager is tenyésztik. Az észak-közép-Új-Mexikó Sandia-hegységében május végén hallották a nyugati tanagerek éneklését, az első fészket június elején találták meg. A Colorado állambeli Boulder megye nyilvános nyílt terű területein a nyugati tanager-tenyészidőszak kezdetét május 28-ra becsülték, a tenyészidőszak csúcspontja pedig, amelyet a nyugati tanager-fészkek legalább 50% – ának neveznek, június 6-tól július 1-ig tartott. Délnyugaton általában május elején kezdődik a borongós idő, míg északnyugaton jellemzően június közepén kezdődik a borongós idő. A merülés korábban kezdődhet Brit Columbiában és Alberta-ban, mint az Egyesült Államok északnyugati részén. A tojásrakás időpontját már május 16-án becsülték meg Brit Columbiában, és egy teljes tojáskészletet már május 26-án megfigyeltek Alberta-ban.
a Csészefészkeket a nőstény építi, körülbelül négy vagy több napot vesz igénybe, és gallyakból, gyökérzetekből, füvekből és fenyőtűkből készülnek. A nyugati tanágakban nem találtak bizonyítékot a második seprűkre, de egy áttekintés megjegyzi, hogy fészkelési kísérlet történt egy sikertelen Fészek után Idaho nyugati központjában, és azt sugallja, hogy a renesting a késői fészkelési kísérletek jelentős forrása. Továbbá, renesting javasolták, mint a magyarázat néhány késői fészkek megfigyelt Boulder County, Colorado.
a kuplung mérete általában három-öt tojás. Boulder megyében 10 nem párosított fészekben a kuplung átlagos mérete 3,8 tojás volt. Az átlagos Kuplung délnyugaton kisebb lehet, mint az északon fészkelő nyugati tanzánoké. Egglaying általában körülbelül egy nap egy tojás. A nőstény körülbelül 13 napig inkubálja a tojásokat, bár rövidebb inkubációs időszakokról számoltak be. A fiatalokat mindkét szülő táplálja, jellemzően 11-15 nappal a keltetés után. Éretlen nyugati tanagereket figyeltek meg a szülőkkel legalább két héttel a menekülés után.
az éretlen nyugati tanzánok később kezdik el a vándorlást, mint a felnőtt madarak. Általában, a nyugati tanagerek nyár végén vagy kora ősszel több északi helyet hagynak el,míg a délibb területeken élők november elején maradhatnak.
a nyugati tangerek reprodukciós sikere széles körben változik a tanulmányok és az évek során. Egy átlagos éves nest siker valószínűsége becslés 0,186 3 év alatt, alacsony 0,035 és magas 0,349. Egy Észak-Arizonai vizsgálati területen a fészkek átlagosan 43% – A (n=7) sikerült a fészkelő szakaszba. Boulder megyében a fészkelési siker 11,3%-ról 75,3% – ra változott, átlagosan 51,8% – kal 3 év alatt. New Mexico északkeleti részén a nest túlélésének napi aránya 0, 955 volt, ami nem volt szignifikánsan (p<0, 05) eltér a 0-tól.973 napi Fészek túlélési arány a legeltetett helyeken. A fészek ragadozása a fészek meghibásodásának vezető oka. Egy új-mexikói pinyon-juniper woodland-I vizsgálatban 30% (n=48) és 86% (n=14) között mozgott a predációs Arány Idaho-ban egy vegyes tűlevelű erdőben.
a nyugati tangerek több évig is élhetnek. Az éves átlagos túlélési arány 0,753, a Nyugat-Közép-Idaho-i nyugati tanagerek esetében pedig 30,1%. A 7 éves és 11 hónapos vadnyugati tanagert a sávos adatok alapján dokumentálták.
a tenyészidőszakban a nyugati cserjések elsősorban viszonylag nyílt tűlevelű erdőkben és vegyes erdőkben találhatók. A migráció során a nyugati tanagerek több területen fordulnak elő, beleértve a dél-kaliforniai alföldi erdőket, a sivatagi oázisokat, a part menti területeket, a parkokat és a gyümölcsösöket. A nyugati tanager telelési tartományában fenyőt foglal el (Pinus spp.) és fenyőtölgy (Quercus spp.) erdős, valamint alacsonyan fekvő bozótos erdők, erdőszélek és kávéültetvények.
Western tanagers tenyészt egy széles emelkedés körülbelül 183 ft (56 m) északnyugaton akár 10.000 ft (3.050 m). Tenyésztési tartományuk északi részén nyugati tanagereket figyeltek meg Oregon 8,300 láb (2,530 m) feletti helyeken, egészen az Oregon központi Willamette-völgyében található 183 láb (56 m) alatti helyekig. Tenyésztési tartományuk déli részén a nyugati tanagerek jellemzőek a magas tengerszint feletti helyeken. Egy arizonai helyszínen 8.270 láb (2.520 m) magasságban és egy 9.500 láb (2.900 m) helyszínen figyelték meg Nevadában.
NestingEdit
Western tanagers nest in second-growth and mature conifer and mixed forests.Csak pole – és nagy méretű fákon és oszlop-és középméretű fákon szaporodnak, >70% lombkorona fedővel. A fészekalj az Oregon állam nyugati kaszkád-tartományában található idősebb (>40 év) és érett (120+ év) Douglas fir (Pseudotsuga menziesii) közösségekre korlátozódott.
a nyugati tanager fészkek jellemzően tűlevelű fákban találhatók a vízszintes ágak vége felé, 10 lábnál (3 m)nagyobb magasságban; British Columbia 43 nyugati tanager fészkének 79% – át tűlevelűekben, elsősorban Douglas fenyőkben találták meg. A leggyakrabban használt lombhullató fák a nyárfa (Populus tremuloides) és a fűzfa (Salix spp.). Fészkeik helyzete a lombhullató fák ágai mentén változóbb volt, mint a tűlevelűeknél. Ezen a területen a fészkek 56%–a 21-36 láb (6,4-11 m) magasságban volt. Egy Alberta-tanulmányban 9 nyugati tanager-fészekből nyolc fehér lucfenyőben (Picea glauca) fordult elő, egyet pedig a quaking aspen-ben találtak. A fészek magassága 20-42 láb (6,3–12,8 m) között mozgott, átlagosan körülbelül 30 láb (9.3 m). A fészkek átlagosan a törzstől az ág csúcsáig terjedő távolság 80% – át tették ki. A Pinyon-boróka (Pinus-Juniperus spp.) erdős terület Új-Mexikó északkeleti részén, 98% – uk Colorado pinyonban (P. edulis), a fennmaradó rész Douglas fir-ben történt. Ezen a helyen a fészekfák átlaga 24 láb (7,4 m) magas és több mint 8 hüvelyk (21,9 cm) átmérőjű, mellmagasságban (DBH). A fészkek átlagos magassága 18 láb (5,4 m) volt. Egy közeli vegyes tűlevelű erdőben fészkeket találtak Douglas fenyőben és ponderosa fenyőben (P. ponderosa). A fészekfák ezen a helyen átlagosan közel 50 láb (15,1 m) magasságban és 13 hüvelyk (32,7 cm) dbh-ban. Az átlagos fészekmagasság 16 láb (4,93 m) volt, a fészkek átlagosan 5 láb (1,49 m) távolságra voltak a fa szárától és 3 láb (0,97 m) a fa lombozatának szélétől. Nyugati tanager fészkek egy észak-közép-Új-Mexikó helyén történt magasságban 8 nak nek 15 láb (2-5 m), jellemzően fehér fenyő (Abies concolor) található nyílt területeken. Idahoban a tűlevelűekben 40 láb (12,3 m) átlagos magasságban, 8-55 láb (2,4–16,8 m) között találtak fészket. Egy Colorado-i kutatóhely 58 fészke közül 54 ponderosa fenyőben, négyet Douglas fenyőben talált. A fészek magassága jelentősen összefüggött a fa magasságával, az átlagos Fészek magassága a fa magasságának 54% – a körül volt. A nyugati tanager fészkek átlagosan a törzs és az ágcsúcs közötti távolság 63% – át tették ki. Ez közelebb áll a bole-hoz, mint a legtöbb tanulmányban, és a szerzők azt sugallják, hogy a ponderosa fenyő kúpos alakja megköveteli, hogy a fészket közelebb helyezzék a törzs felé, hogy lefedjék. A lombkorona fedele a fészkelőhelyeken átlagosan 71% volt, legalább 31% fedéllel.
Western tanagers forage sok élőhelyen, minden successional szakaszában a fű-forb közösségek, hogy állványok nagy fák nagyobb, mint 70% fedél. Nyugat-Oregonban nem a fű és a lombkorona felhasználásával figyelték meg őket, hanem a fészkelésre nem használt területeken, például a cserje/csemete és a fiatal (16-40 éves) második növésű (általában Douglas fenyőből álló) állványok táplálkozását figyelték meg.
bár a nyugati tanagerek sok élőhelyen táplálkoznak, általában az erdei előtetőkben táplálkoznak. Például Kalifornia egy olyan területén, amelyet elsősorban az Óriás sequoia (Sequoiadendron giganteum) dominál, a nyugati tanagerek takarmányozási idejük 60-75% – át 35 láb (10 m) felett, a takarmányozási idő kevesebb mint 2% – át pedig 12 láb (4 m) alatt töltötték. A Nyugat-Montana-i tűlevelű erdőkben jellemzően 26 láb (8 m) feletti lombkorona lombozatban táplálkoztak. A kaliforniai vegyes tűlevelű tölgyes erdőkben 16-92 láb (5-28 m).
Brit Columbia területén elsősorban a fenyők által uralt növényzetben vizsgálták a Nyugat-tanager takarmányozásának előfordulását a fák különböző részein és a fák méretét. Ez a faj az 1-nél kisebb (<2,5 cm) átmérőjű szárakon ült a megfigyelések 96,9% – ában. A megfigyelések közel 85% – a az ágcsúcs közelében vagy az ág közepén volt. Nyugati tanagers foraged nagyobb fák, közel 80% megfigyelések fák törzs átmérője több mint 8 ban ben (20.0 cm), és a 33 láb (10 m) vagy annál magasabb fákon előforduló megfigyelések több mint 80% – a. Magasabb fákat és nagyobb átmérőjű fákat használtak, amelyek jelentősen meghaladják a rendelkezésre állásukat az összes vizsgált erdészeti kezelésben.
a nyugati tanzánok egyes fajoknál előnyben részesíthetik a takarmányt. Egy Kaliforniai tanulmány a vetési varjú élőhely kapcsolatok rovar-tallózza madarak vegyes fenyő-tölgy-erdő, használtak fehér fenyő egyre tömjén-cédrus (Calocedrus decurrens) kevesebb, mint várható lenne, hogy a saját elérhetőségét. A cukorfenyőt (Pinus lambertiana), Douglas fenyőt és kaliforniai Fekete tölgyet (Quercus kelloggii) valamivel többet használták, mint a rendelkezésre állásuk, de ez nem tekinthető jelentősnek, mivel a 95% – os konfidencia-intervallumok átfedésben voltak a rendelkezésre állás szerint történő felhasználással. A Ponderosa fenyőt a rendelkezésre állás arányában használták. A Brit Columbia többnyire Douglas fenyő által uralt közösségeiben a megfigyelések 88,9% – ában a nyugati tanagereket, a megfigyelések 7,4% – ában a ponderosa fenyőt, más fajok élő fáit pedig a megfigyelések 3,7% – ában figyelték meg. Az összes webhelyen a Douglas-fir preferenciája jelentősen (p<0.001) nagyobb volt, mint a rendelkezésre állás. Amikor oldalak voltak elválasztva a különböző erdészeti kezelések, csak a 3 éves fény vágott (Douglas fenyő, valamint ponderosa fenyő nagyobb, mint 14 (35 cm) a dbh más fajok pedig nagyobb, mint 6 (15 cm) dbh betakarították), valamint a szelektíven bejelentkezett (20% – 6 – 8-a dbh (15.2–20.3 cm) fa, 25% – a, 8 -, 12 -, a dbh (20.3–30,5 cm-es) fák, 45% 12 – 24-es dbh (30.5–61.0 cm) fák, és a >24 hüvelykes dbh (>61.0 cm) fák 75%-A eltávolításra került) a helyek szignifikánsan nagyobb mértékben használták a Douglas fenyőt a nyugati tanagerek által, mint a rendelkezésre állástól elvárható. Azt jelentették, hogy a quaking aspen, valamint a balsam poplar (P. balsamifera ssp. balsamifera), pettyes éger (Alnus rugosa) és fehér Lucfenyő Alberta középső részén.
bár a nyugati tanzánok különböző korú állományokban fordulnak elő, és a fiatal lelőhelyeken nagyobb sűrűségben észlelték őket, általában gyakrabban észlelik őket viszonylag érett állványokban. Például, úgy tűnik, hogy gyakrabban fordulnak elő érett (50-60 éves) és öreg-növekedés (100+ év), mint a fiatal (<23 éves). Alberta-ban a nyugati tanagert szignifikánsan észlelték (p< 0.001) gyakrabban idős (120 + éves) nyárfa vegyes fa állványok, mint érett (50-65 éves) vagy fiatal (20-30 éves) vegyes fa állványok. Ugyanez a tendencia más közösségekben is megfigyelhető. Washingtonban a nyugati tanagert az idősebb (35 éves és 60 éves) vörös éger (A. rubra) által uralt területeken figyelték meg, de nem olyan helyeken, ahol FIATAL (4 éves és 10 éves) vörös éger található. Bár a nyugati tanagerek meglehetősen gyakoriak voltak a közelmúltban betakarított területeken, az “érett” és a “régi növésű” ponderosa fenyő legtöbb pontján észlelték őket Idaho északi részén és Montana nyugati részén. A nyugati tanagerek nagyobb sűrűségűek voltak Érett (33 láb, >10 m magas) tűlevelű telkekben és fiatal tűlevelű / Érett tűlevelű átmeneti telkekben, mint a fiatal (3-33 láb, 1-10 m magas) tűlevelű telkekben British Columbia-ban. Nyugat tanagers történt egy átlagos sűrűsége 53.2 madarak/100 ha sawtimber Douglas fenyő áll (>80-150 éves), 37.0/100 ha érett Douglas fenyő áll (>100 éves), valamint a 3.1./100 ha a csemete Douglas fenyő áll (<20 éves), észak-Kaliforniában. Bár az oregoni young Douglas fir forest magasabb sűrűségeiben fordultak elő, az állványok 40 nak nek 72 éves. Az érett erdő 80-120 éves volt, az öreg növésű erdő pedig 200-525 éves.
Stand structure and compositionEdit
úgy tűnik, hogy a nyugati tangerek inkább a nagy fákat részesítik előnyben, amelyeket az állványok fontos elemének tartanak. Emellett a nyugati tanagers szignifikánsan pozitívan kapcsolódó nagy látott fa (>20% – át fedezi, >21 jelenti, dbh), valamint jelentősen negatív társul pole fa (>20% – át fedezi; tűlevelűek >10 láb magas, 4-12 inh (10.2–30.4 cm) azt jelenti, dbh; keményfa 10-50 ft (3-15 m) magas, 4-12 az azt jelenti, dbh) áll által uralt Douglas fenyő, nyugat-bürök (Tsuga heterophylla), vörös éger a közép-Oregoni Partvidék Tartományok. Elsősorban Douglas fenyő uralta közösségek, British Columbia, nyugati tanagers foraged a fák >33 ft (>10 m) magas, több mint 80% – a megfigyelések, valamint közel 80% – a táplálkozás megfigyelések a fák törzse, átmérője nagyobb, mint 8 (>20.0 cm). Ezenkívül a nyugati tanagerek 33 lábnál (10 m) alacsonyabb fákban táplálkoztak, mint a rendelkezésre állásuk.
A legtöbb bizonyíték arra utal, hogy a nyugati tanagerek inkább a mérsékelt lombkorona fedővel rendelkező területeket részesítik előnyben. Elkerülik a folyamatos lombkorona. A nagy fákkal és 40-69% lombkorona fedővel rendelkező állványok optimális nyugati tanager élőhelyek. A nagy fák és a lombkorona legalább 70% – át megfelelő élőhelynek tekintik, míg a nagy fákkal és <40% – os kiterjedésű területek marginális élőhelynek minősülnek. A dél-dakotai Fekete-dombság facsemete/pólusa és érett ponderosa fenyő élőhelyein a nyugati tanagerek a legmagasabb sűrűségű állományokban fordultak elő köztes (40% -70%) lombkorona fedéllel. 35 – 45 éves Douglas fenyő, vörös éger uralta áll, átlagosan 322% – kal több nyugati tanagers voltak kimutathatók oldalak bejelentkezett, hogy a sűrűsége, 240 320 fa/ha, pedig átlagosan 363% – kal több volt észlelhető oldalak bejelentkezett, hogy a sűrűsége, 180 220 fa/ha, a kontroll csoporthoz képest 410 710 fa/ha. A nyugati tanager detektorok különbsége a fakitermelési kezelések és a kontroll között idővel egyre nagyobb lett. Arizonában a nyugati tanágak lényegesen nagyobb sűrűségnél fordultak elő (15.8/40 ha) a Douglas fenyő és a ponderosa fenyő által uralt erdőben a fakitermelés utáni évben átlagosan 167,7 fa / ha volt a kontrollállványokhoz képest (7,7 / 40 ha), átlagos fa sűrűsége 626,2 fa / ha. A nyugati tanager-sűrűség a kezelési és ellenőrzési helyeken a következő évben jobban hasonlított. British Columbia, nyugati tanagers történt lényegesen nagyobb sűrűség után” könnyű ” fakitermelés egy helyszínen, amely Douglas fenyő és ponderosa fenyő. A fajt nyilvánvalóan pozitívan befolyásolta a ponderosa fenyő 20% – os ritkítása Arizonában. A Sierra Nevada Kaliforniai, nyugati tanagers történt egy nagyobb sűrűségű egy nyílt, canopied (602 fák >10 cm dbh/ha) vegyes-tűlevelű állni, amely Jeffrey fenyő (Pinus jeffreyi), lodgepole fenyő (P. contorta), fehér fenyő, s tömjén-cedar képest egy zárt canopied (994 fák >10 cm dbh/ha) vegyes tűlevelű állni a tömjén-cédrus-fehér fenyő. Ugyanez a minta nyílt (420 fa > 10 cm DBH/ha) és zárttetős (658 fa > 10 cm dbh) California red fir (Abies magnifica var. magnifica) áll.
nyugati tanzánokról számoltak be, hogy a változatos erdőszerkezetű területeket részesítik előnyben, de az alacsonyabb erdőrétegek jelentősége nem tisztázott. A dél-dakotai Black Hills-ben lényegesen gazdagabbak voltak a bur tölgy (Q. macrocarpa) és quaking nyárfa / papír Nyír (Betula papyrifera) alatt ponderosa fenyő lombkorona, mint a csemete/pólus vagy érett ponderosa fenyő áll változó lombkorona fedél. A vélemények azt állítják, hogy fontos a változatos erdei szerkezet, valamint a sűrű lombhullató alant a nyugati tanagers. Egyes területeken azonban az alacsonyabb erdőrétegek hatása viszonylag jelentéktelen lehet. Például, eltávolítása tömjén-cédrus, fehér fenyő 1-10 láb (0,3–3 m) magas óriás sequoia erdők kevés hatással volt a nyugati tanager sűrűség.
a nyugati tanagerek egyes növényfajokhoz társulhatnak vagy elkerülhetnek. Például az Alberta-i vegyes fa erdőkben, nyugaton jelentősen pozitívan kapcsolódtak a tűlevelű sűrűséghez. A nyugati tanagert a Brit Columbia-I quaking aspen uralt és vegyes quaking aspen-conifer közösségekben is tűlevelű fajnak tekintették. A nyugati tanagerek előnyben részesítik a fekete-dombok sokszínű élőhelyeit, amelyek a bur tölgyhez és a quaking aspen/paper birch midstory-hoz kapcsolódhatnak. A nyugati tanagerek nem kapcsolódtak jelentősen a pineland törpe fagyöngy (Arceuthobium vaginatum ssp. cryptopodum) a ponderosa pine áll Közép-Colorado. A nyugati tanager faj negatívan kapcsolódott a szubalpin fenyő (A. lasiocarpa) borítójához az északi sziklás-hegyi tűlevelű erdőkben.
Élelmezés és táplálásszerkesztés
a nyugati tangák lombhullással és hawkingozással nyerik el táplálékukat. Az egyes módszerek alkalmazásának mértéke nyilvánvalóan változik a helyszíneken. Például egy Kaliforniai vegyes fenyő-tölgy-erdő, mely elsősorban a fehér fenyő, Douglas fenyő, tömjén-cédrus, valamint a Kaliforniai fekete tölgy, mintegy 47% – a nyugat-tanager táplálkozás megfigyelések egyszer, körülbelül 40% – a volt hawking, s hadonászott, s lebegett történt, hogy körülbelül 6% – a, illetve 7% – a megfigyelések, ill. Ezzel szemben a főként Douglas fir által uralt belső Brit Columbia közösségekben a gleaning a nyugati tanager takarmányozási megfigyeléseinek 93,2% – át tette ki. Hawking csak a megfigyelések 3,7% – ában fordult elő, és 3,1% – ban lebegett.
a nyugati tanzánok elsősorban lombozatból származnak. A kaliforniai vegyes tűlevelű tölgyfaerdőben takarmányozási megfigyeléseik 45% – a lombozat volt. A nyugati tangerek a megfigyelések 10% – ában gallyakból, a megfigyelések 5% – ában ágakból gyűjtöttek. Hawking képezte a többi nyugati tanager takarmányozási megfigyelések. Brit Columbiában a gleaning megfigyelések 88,3% – a lombozaton, 10,5% – a ágakon és gallyakon, 1,2% – a fatörzseken történt.
a nyugati tangák gyümölcsöt (~18%) és rovarokat (~82%) fogyasztanak. A gyümölcsök közé tartozik a galagonya alma (Crataegus spp.), málna (Rubus spp.), Eperfa (Morus spp.), bodza (Sambucus spp.), serviceberries (Amelanchier spp.), valamint vadon élő és termesztett cseresznye (Prunus spp.). Megfigyelték, hogy Perry agave (Agave parryi) nektárján táplálkoznak. Jelentések a nyugati tanager eszik eukaliptusz (eukaliptusz spp.) nektárt, orosz olívabogyót és ember által biztosított táplálékot, köztük madármagot és szárított gyümölcsöt foglaltak össze. A nyugati tanagerek a nyugati lucfenyő budworms (Choristoneura occidentalis) fő fogyasztói, és megfigyelték, hogy Douglas fenyő Tussock lepke lárvákat (Orgyia pseudotsugata) eszik. A hymenopteránok, főként darazsak és hangyák augusztusban a Nyugat-tanager gyomrában a rovarok 75% – át tették ki. A többi rovar a bogarak (Coleoptera, 12%), főként a klikkbogarak (Elateridae) és a favágók (Bupestridae), a valódi bogarak (Hemiptera, 8%), a szöcskék (Orthoptera, 4%) és a hernyók (Lepidoptera, 2%) voltak.