Ez a fejezet áttekinti az oldalvonalrendszer morfológiáját és viselkedési relevanciáját, és az oldalvonal-információk perifériás és központi feldolgozására összpontosít. Az oldalsó vonalrendszer legkisebb funkcionális egysége a neuromast, egy szenzoros szerkezet, amely szabadon áll a bőrön (felületes neuromasztok vagy SN) vagy folyadékkal töltött csatornákban (csatorna neuromasztok vagy CN), amelyek általában pórusok sorozatán keresztül nyitják meg a környezetet. Az oldalsó Vonalú neuromasztok szenzoros hajsejtekből, támogató sejtekből és köpenysejtekből állnak, amelyek elválasztják a neuromasztot a környező szövetektől. A természetes élőhelyeken a hidrodinamikai ingereket élettelen és animált források okozzák. Egyes halak öntermelő vízmozgásokat használnak az oldalsó vonal észleléséhez. Egyes halak kapilláris vízfelszín hullámokat használnak a zsákmány észleléséhez. A vizuális, akusztikai és szaglási jelek mellett az oldalvonal-információk számos viselkedési döntés alapját képezik. A foltos sculpin, Cottus bairdi, egy éjszakai adagoló, amely az oldalsó vonalat használja a zsákmány kimutatására. Az oldalsó vonalat a közeli hatótávolság észlelésének rendszereként tekintik. Néhány ragadozó hal azonban érzékelheti, sőt nyomon követheti a ragadozó halak által okozott hidrodinamikus nyomvonalat. Az egyik legszembetűnőbb különbség az elsődleges laterális vonal afferensei és a központi laterális vonal neuronjai között az ismétlődő ingerekre adott válaszuk.