a fotorezisztor (más néven fényfüggő ellenállás, LDR vagy fotóvezetéses cella) egy passzív komponens, amely csökkenti az ellenállást a komponens érzékeny felületén lévő fényesség (fény) fogadásához képest. A fotorezisztor ellenállása csökken a beeső fényintenzitás növekedésével; más szóval, fotokonduktivitást mutat. A fényérzékeny detektoros áramkörökben, valamint a fény-aktivált és sötét-aktivált kapcsolóáramkörökben ellenállás-félvezetőként alkalmazható fotorezisztor. Sötétben a fotorezisztor ellenállása olyan magas, mint több megaohm (MΩ), míg a fényben a fotorezisztor ellenállása akár néhány száz Ohm is lehet. Ha a fotorezisztor beeső fénye meghalad egy bizonyos frekvenciát, akkor a félvezető által elnyelt fotonok elegendő energiát adnak a kötött elektronoknak a vezetési sávba való ugráshoz. Az így létrejövő szabad elektronok (és lyukpartnereik) áramot vezetnek, ezáltal csökkentve az ellenállást. A fotorezisztor ellenállási tartománya és érzékenysége jelentősen eltérhet a különböző eszközöktől. Ezenkívül az egyedi fotorezisztorok lényegesen eltérően reagálhatnak a bizonyos hullámhossz-sávokon belüli fotonokra.
passzív
fényvezető
a fotorezisztor szimbóluma
a fotoelektromos eszköz lehet belső vagy extrinsic. Az intrinsic félvezetőnek saját töltéshordozói vannak, nem hatékony félvezető, például szilícium. Az intrinsic eszközökben az egyetlen elérhető elektron a valenciasávban van, ezért a fotonnak elegendő energiával kell rendelkeznie ahhoz, hogy az elektront az egész sávon gerjesztse. Külső eszközök szennyeződések, más néven dopants, ki kinek a földi állam energia közelebb van a vezetési sáv; mivel az elektronok nem kell olyan messzire ugrani, alacsonyabb energia-fotonok (a hosszabb hullámhosszú, valamint az alacsonyabb frekvenciák) elegendőek ahhoz, hogy aktiválja az eszközt. Ha egy szilíciumminta atomjainak egy részét foszfor atomok (szennyeződések) helyettesítik, akkor további elektronok állnak rendelkezésre a vezetéshez. Ez egy példa egy extrinsic félvezetőre.