David megvédi szüleit
22 David onnan távozott és az Adullam barlangjába menekült. És mikor a testvérei és az egész apja háza meghallotta, lementek hozzá. 2 Ott gyűlt össze, hogy neki minden bajban, minden egy tartozás, meg minden, ami volt elégedetlen. Így ő lett a kapitány felettük. Most körülbelül négyszáz ember volt vele.
3, majd Dávid ment onnan Mizpah Moáb. És monda Moáb királyának :kérlek, hagyd, hogy az én Atyám és az én anyám kijöjjenek és veletek legyenek, míg meg nem tudom, mit tesz az Isten értem. 4 és elhozá õket Moáb királya elõtt, és vele lakának egész ideig, míg Dávid az erődben vala.
5 Gad próféta azt mondta Dávidnak: “ne maradjon az erődben. Menj Júda földjére. És elméne Dávid, és beméne a Hereth erdejébe.
Saul megöli a Nob papjait
6 amikor Saul meghallotta, hogy Dávidot és az embereket, akik vele voltak, felfedezték, Saul Gibeában ült a tamariszk fa alatt a hegyen, lándzsájával a kezében. És minden szolgája körülötte állt. 7 monda Saul az õ szolgáinak, a kik õ körülötte állának :Halljátok meg, Benjáminiták! Az Isai fia földeket és szőlőket ad mindannyiótoknak? Mindannyiótokat ezrek kapitányává és százak kapitányává nevez ki? 8 mindnyájan összeesküdtetek ellenem, és senki sem mutatta meg nékem, hogy az én fiam szövetséget kötött Isai fiával. És egyikőtök sem bánkódik értem, és kinyilatkoztatja nékem, hogy a fiam ellenem támadott szolgámat, hogy rajtaütjön rajtam, mint ezen a napon.”
9 Akkor felele Doeg, az Edomita, a ki Saul szolgái felett volt, és monda: láttam, hogy Jesse fia Nobhoz, Ahimelekhez, Akhitub fiához jön. 10 És megkérdé õt az Úrtól, és ada néki élelmet. És adá néki Góliát, a Filiszteus kardját.”
11 így a király küldött, hogy megidézi Ahimeleket, a papot, Akhitub fiát és az egész apja házát, a papokat, akik Nob-ban voltak. És mind eljöttek a királyhoz. 12 monda Saul: Halld meg most, Ahitub fia!”
és azt válaszolta: “itt vagyok, Uram.”
13 Saul ezt mondta neki: “Miért van, hogy összeesküdtek ellenem, te, a fiam, a Jesse, az, hogy adott neki kenyeret, s egy kardot, aztán megkérdezte Istent, hogy ő emelkedik ellenem, rám törni, mint ez a nap?”
14 Akkor Ahimélek felele a királynak, és monda: “és ki olyan hűséges minden szolgád között, mint Dávid, ki a király veje, testőröd főnöke, és megtisztelve van a te házadban? 15 most kezdtem el érdeklődni iránta az Isten felől? Távol álljon tőlem! Ne bízza a király az õ szolgájára, vagy az én Atyám egész házára. Mert a te szolgád semmit sem tudott minderről, legyen az kicsi vagy nagy.”
16 a király azt mondta: “biztosan meghalsz, Ahimelek, te és az egész apád háza.”
17 monda a király a mellette álló őröknek: Fordulj meg és öld meg az Úr papjait, mert Dáviddal van a kezük. És mert tudták, hogy menekül, és nem árulták el nekem.”
de a király szolgái nem tették ki a kezüket, hogy megtámadják az Úr papjait.
18 A király azt mondta Doegnek: “fordulj meg és ESS a papokra.”És megfordula az Edomita Doeg, és megüté a papokat, és megölé azon a napon nyolcvanöt embert, a kik vászont viseltek efódot. 19 és megüté Nobot, a papok városát a kard szélével. Mind a férfiak, mind az asszonyok, gyermekek és csecsemők, ökrök, szamarak és juhok, megütötte a kard szélét.
Dávid, A papi vonal védelmezője
20, de Ahimelek egyik fia, Akhitub fia, Abiathar nevű, elmenekült Dávid után. 21 abiatár jelenté Dávidnak, hogy Saul megölte az Úr papjait. 22 monda Dávid Abjáthárnak: tudtam azon a napon, mikor ott volt az Edomita Doeg, hogy biztosan elmondja Saulnak. Én okoztam apád házának összes emberének halálát. 23 Maradj velem. Ne félj. Az, aki keresi az életem keresi az életed, de biztonságban vagy velem.”